Budapest, 2009. (32. évfolyam)
12. szám december - Horváth Júlia Borbála: Töki pompos
Karácsonyné november tizenkilencedikén úgy döntött: nem vár Újévig, hanem azonnal modern asszonyt farag magából; miszerint az idei ünnepeken hagyja a dagadt ruhát másra, ezúttal őt vigyék a karácsonyi vásárra. Elvégre szabadságidejét tölti, mialatt – nomen est omen – neki is joga van az ünnepléshez. Az ötlet több mint kecsegtetőnek ígérkezett, mert egy csapásra rengeteg legyet jelenthetett. Úgy gondolta, levezetheti adventi izgalmait, jóllakhat a készhurka-sütőben (értsd: nem kell órákon át az otthoni tűzhelyen cirkuszolni a kolbászlocsolgatással), egyszersmind kiügyeskedett áron talán az ajándékokat is beszerezheti, és nem ráadásul, remekül szórakoztathatja önnön magát a szervezők által megfogadott szín- és dalművészek előadásaival. Karácsonyné igen elégedett volt tervével, és már jó időben tájékozódni kezdett, mikor, mit és hol láthat, hallhat, és vehet. Összesen harmincnyolc nap állt rendelkezésére. A naptárban pontosan bejelölte a fix programokat: délutánonként öt órakor harangjáték és adventi kalendárium-nyitás a Gerbeaud-ház ablakában (plusz fúvószene). Péntek-szombat-vasárnap délelőttönként mézeskalács-sütés és -díszítés a Váci utca torkolatában. Kedden ugyanott: papírhajtogatás (mikulás, krampusz), szerda délután a szélső pavilonban szárítottgyümölcs-füzér készítése, csütörtökön illatzsák tömése; december ötödikéig mikulásputtony-varrás, emlékkönyv-kötés és üdvözlőlapok megírása – mindenütt. Közeledvén a Nagy Estéhez, a programok is specializálódnak: gyertyamártogatás, angyalkészítés csuhéból, bárányka-szabás textilből, jászol berendezése, üveggömb-festés nagy óvatossággal, nehogy az utolsó pillanatban valami bibi csússzon a készülődésbe. Továbbá kötetlen turkálás a mini könyvvásáron, népi térzene meghallgatása, zománcékszerek felpróbálgatása (elvégre...), fafaragók, vagyis fanyűvészek (ah, magyar nyelv!) kifigyelése, hangulatjavító forraltbor-kóstolgatás, karikaturisták megkülönböztetése a külföldi turistáktól, and many many more várt és nem várt esemény. (Zámbó Árpipszilon jótékonysági vurstlijának hírét egyelőre pihenni hagyta.) – Nna, ezzel megvolnék – zárta sorait Karácsonyné, és szép hetek elébe nézett – akár eshetne is... – egyezett bele a hangulat kedvéért, és eltűnődött korábbi évein, amikor még utálta a locs-pocsot, és inkább száraz lábbal kopogott végig a kora reggeli Roham utcán, mintsem hogy ábrándozó tekintettel átengedje magát a porhóval hintett faágak városi romantikájának. – Anyósomnak nem szeretek ajándékot venni, mert tavaly goffrisütőt kapott, és azóta sem próbálta ki – hallotta önnön hangján, amikor november huszadikán, nyitás napján a feldíszített Vörösmarty téren bóklászott, és az egyik fogyasztókolléganővel beszédbe elegyedett. – Én gyöngydíszeket készítek ajándékba. Teljesen egyediek, szerintem, szépek is – biztatta magát a megszólított, majd folytatta – ahogy eljön az adventi időszak, minden nap sütök valami finomat. Nálam ezzel kezdődik az ünnepi láz. Karácsonyné pontosan értette, miről van szó. Szeme előtt mákosbejgli-karikák, dundi káposztalevelek, porcukor-ragadványok, tavalyról megmaradt aranyos csomagolópapír-csíkok és lejárt szavatosságú csillagszóró-pálcikák képe jelent meg, s mielőtt továbbgomolyodott volna a vízió, öblös hangot hallott a háta mögül: – Én már szeptember végén megvettem a fahéjas, narancsillatú illóolajamat, és fel is avattam, hogy az ünnepeket minél közelebb érezhessem. S főleg ne érjen meglepetés aznap este. Vendéget várok ugyanis... – Vendég, aha – brümmögött Karácsonyné, de nem mutatta, inkább belemélyedt a képzőművészetileg zsűrizett bögrék és más csetreszek impozáns kirakatába, s igazolni látta a szervezők döntését, hogy e télen e Töki pompos szöveg: Horvát Júlia Borbála, fotó: Sebestyén László 6 BUDAPEST 2009 december
