Budapest, 2009. (32. évfolyam)
11. szám november - Vargha Mihály: Kirakat a Belvárosban
Az útfelújításoknál van előrelépés, folyik a „150 út program”, de ezzel is vannak gondjaink. A Csömöri út rekonstrukciójának egyik szakaszát befejeztük, a főváros azonban a saját részével csúszásban van, . Ez egy főútvonal, tehát eleve nem a kerület feladata lenne a felújítása-fejlesztése. Hasonlóképpen nem nekünk kellene áldozni a Szilasmenti útra vagy a Körvasút sori útra, és van még egy harmadik, a Külső kerületi körút, ami Soroksár felől vezet át. Utóbbi nyomvonala azért is fontos, mert védett természeti területet érint, a Naplás tó körzetét. Érdekes ennek a kialakulása: még az 1960-as években is árvizek jellemezték a Szilas patakot, ezért alakítottak ki itt egy mesterséges tározót. Ezzel sikerült olyan állat- és növényvilág kialakulását elősegíteni, amely ma már védettséget élvez. A természet, ha nem bántják, akkor egészen fantasztikus teljesítményekre képes. S meg kell még említeni itt valami egészen furcsa dolgot: a tó alatti terület magántulajdon. A közelmúltban derült ki egy kerékpárút tervezése kapcsán, hogy hasonló telekkönyvi állapotok jellemzik a Rákos patak néhány szakaszát... A közlekedés kérdésére visszatérve, vannak egyéb bosszantó útvonalproblémák is: a közlekedéstervezők anélkül húznak be nyomvonalakat, hogy tisztában lennének a tulajdonviszonyokkal. A HÉV vágánya mellett például az FSZKT kijelölt egy területet P+R parkoló létesítésére, amit azonban a BKV magántulajdonként értékesített, és így a terv lehetetlenné vált. Fontos lenne a metró meghosszabbítása is, nem csupán a főváros határáig, hanem akkor már, az agglomeráció érdekében, egészen Gödöllőig. Felszínen megoldható, csak néhány szintbeli kereszteződésnél kellene lesüllyeszteni a vasúti vágányt. Ha ez megvalósulna, akkor beszéhetnénk valóban igazi, bolygóvárosról. ● (Lejegyezte Vargha Mihály) 33 BUDAPEST 2009 november Helyreigazítás A lap októberi számának Főépítészek Fóruma rovatában tévesen jelent meg a II. kerület főépítészének a neve. Az elírásért Beszédes Rita és az olvasók elnézését kéri a szerkesztő: Vargha Mihály „A FUGA elsőrendű üzenete: az építészet a kultúra elválaszthatatlan része. A különböző művészeti ágakból érkező kortárs alkotók bemutatásával az építészet és a társművészetek kapcsolatát kívánják erősíteni. A cél, hogy a kultúrafogyasztó közönség a Budapesti Építészeti Központban otthonosan érezze magát. A FUGA az építészet kiemelt fontosságú területe mellett szinte minden más művészeti szakág folyamatos bemutatását biztosítja: képzőművészet, klasszikus zene, jazz, színház, családi és gyermekprogramok, tudomány, könyv és film” – olvassuk az intézmény bemutatkozó sorai között. De az elsőrendű persze mégiscsak az építészet. E szakma köztestületei, az úgynevezett kamarák a kilencvenes években területi rendszerben működtek, számos megyei szervezet mellett a legnagyobb létszámú, a Budapesti Építész Kamara (BÉK) is. Elnöke, Bálint Imre és alelnöke, Mónus János évekkel ezelőtt kinyilvánították, hogy létre kívánják hozni a Budapesti Építészeti Központot, és példás kitartásuknak köszönhető, hogy most végre megvalósult. Méghozzá sikerült jó helyet találni: a Belvárosban, a Katona József Színházzal szemben. A ház maga előéletet is fel tud mutatni: évtizedekkel ezelőtt a lépcsőház felől megközelíthetően működött itt az Építők Műszaki Klubja, ahol kiváló egyetemi emberek, többek között Pogány Frigyes, Szrogh György Épül az Ikarus sportpályája Kirakat a Belvárosban szöveg: Vargha Mihály, fotó: Sebestyén László Az építészet lényegéből következően a nyilvánosságra tartozik. Épp ezért fontos, hogy a hivatás művelői rendelkezzenek olyan helyekkel, ahol bemutatkozhatnak, ahol megmutathatják terveiket, ahol széleskörű, megalapozott vita folyhat egy város – a főváros! – jövőjéről. A Budapesti Építész Kamara nem kis anyagi ráfordítással létrehozott egy ilyen központot. A Petőfi Sándor utcában, közvetlenül az utcára nyílt meg a FUGA: programjainak egy része látható a kirakatban vagy az üvegen át, egy kivetítőn.
