Budapest, 2009. (32. évfolyam)
11. szám november - Tosics Iván: Kelet-Közép-Európa városaiban
A szuburbanizáció periódusát a világon sok helyen a reurbanizáció követi, azaz megindul a visszaköltözés a nagyvárosba. Egyes állítások szerint ez a váltás éppen mostanában aktuális Budapesten. Az biztos, hogy az agglomerációs települések ma már nem hívogatnak lelkesen új lakókat. Az odaköltözöttek magas adójából egyre kevesebb jut nekik, miközben szembesülnek az igényeikkel: a budapestihez hasonló óvodai, iskolai, egészségügyi ellátást szeretnének. A robbanásszerű szuburbanizáció korszaka mindenesetre lezárult. Ami hosz szabb távra is megmaradt, az a város és környéke közötti megváltozott kapcsolat, amelynek egyik döntő eleme az ide-oda utazás. A reggeli hírekben mindennapossá váltak a bevezető utak lebénulásáról szóló beszámolók, amelyeket a délutáni hírekben a kivezető utak járhatatlanságáról szóló hírek követnek. Ha valóban tömegessé válik a korábban kiköltözött családoknak a városba való visszaköltözése, akkor ennek paradox módon éppen az általuk okozott közlekedési káosz lesz az egyik legfőbb oka... A városkörnyék átalakulása egészen másként ment végbe – például – Tiranában. A szocializmus évtizedeiben 250 ezren lakták, s ekkor növekedését erősen korlátozták (az Albánián belüli költözést egyébként is hatósági engedélyhez kötötték). Az 1991-es forradalom eltörölte ezeket a korlátozásokat, ugyanakkor a helyi és a központi hatalom túl gyenge volt ahhoz, hogy kontrollálni tudja a folyamatot. Drámai módon fölgyorsult a vidéki népesség Tiranába és környékére költözése, ma már a főváros lakossága egymillió körül lehet! Az új építések háromnegyedét a kilencvenes években senki sem ellenőrizte, még a telek tulajdonviszonyai se befolyásolták ami történt. Tirana környékén óriási területeken épültek illegális telepek, jórészt Albánia északi részéből érkeztek ide a beköltözők. A 6. kép Breglumasiban készült 1998-ban, és az így kialakult kaotikus állapotokat illusztrálja. Az infrastruktúra gyakorlatilag teljesen hiányzik (7. kép). Ha mégis hozzáférhetnek valahogy a villanyáramhoz legalább a kalákában építkezés idejére, rendszerint illegális rácsatlakozás a technikai megoldás (8. kép). Az utóbbi példák jól mutatják: a város környékén mintegy felnagyítva jelentkeznek a társadalmi átalakulás lenyomatai. És bizonyítják, hogy a nagyváros és környéke kiegyensúlyozott fejlődéséhez megfelelő politikai, pénzügyi szabályozók és erős tervezési kontroll kell – s ezek a poszt-szocialista városok esetében még többnyire váratnak magukra. ● 30 BUDAPEST 2009 november 7. Telep Tirana határában, 1998 8. Megcsapolt távvezetéken érkezik az áram, Breglumasi, 1998
