Budapest, 2009. (32. évfolyam)
11. szám november - Tosics Iván: Kelet-Közép-Európa városaiban
agglomerációban, mert nem tudtak bejutni a fővárosi lakáspiacra. Az 1980-as években a lakossága száma aztán már csökkenni kezdett, ami eleinte csak azt jelentette, hogy a természetes veszteség fölülmúlta a vándorlási nyereséget. A nyolcvanas évek végétől azonban a vándorlási mérleg is negatívba fordult, azaz ekkor váltotta fel az urbanizációs időszakot a szuburbanizációé: megkezdődött a lakosság egy részének a városkörnyékre történő kiköltözése. A rendszerváltás után aztán megint gyors változások következtek be a budapesti agglomerációban. Az egymást követő kormányok több pénzt juttattak a kisebb településeknek, amiből megindulhatott az infrastrukturális hiányok pótlása, és mindennapossá váltak a 2. képhez (csatornázás) hasonló helyzetek. A városkörnyék a 90-es évek végére már nem csak az alapvető hálózati infrastruktúrában, hanem a telekommunikációt tekintve is felzárkózott Budapesthez. A 90-es évek második felében már nem csak a lakosság, hanem a beruházók is kezdték felfedezni az agglomerációt. A zöldmező vagy barnamező dilemmáján nem sokat gondolkodtak: a nehézkes kétszintű (főváros-kerület) budapesti döntés-28 BUDAPEST 2009 november 3. Veresegyház, zöldmezős ipartelepítés, 2002 4. Telki, betelepülők utcasora, 2004
