Budapest, 2009. (32. évfolyam)
11. szám november - Buza Péter: Középpontban az alkalmasság
A júniusi BUDAPEST hasábjain mutattunk be néhánytíz kockát abból a „marketingmoziból”, amit 1974 körül forgattatott a főváros közlekedési nagyvállalata, őszintén szólva nem tudni, milyen közönségnek. Lehet: saját dolgozóinak. Az is, hogy az utazóknak. Továbbá s legvalószínűbben mindenkinek, aki így aztán csupa szépet és jót hallhat-láthat annak a fáradságos és intenzív munkálkodásnak a köréből, amely erőfeszítések arra irányulnak, hogy valóban alkalmas emberek szolgálják ki az utasokat, alkalmas körülmények között, a „kor színvonalán”. Ezúttal két témakörben (egy technikaiban és egy „emberiben” mesél nekünk minderről a három és fél évtizede mikrofon elé ültetett narrátor, akit a filmszakasz júniusi publikálásakor már hallhattunk-olvashattunk – ez most ugyanis annak a mozinak a vége, záró felvonása). Először a pályáról – még nem az életpályáról! – lesz szó. S a figyelmes személőnek azonnal feltűnik mindjárt az első mondatnak egy igazán érdekes eleme. Hogy tudniillik: „belátható időn belül” (vajh mennyi lehetett az 1970-es évek elején, amit beláttak a forgatókönyvírók?) nem szűnik meg Pesten és Budán a villamosközlekedés... Hát tényleg nem. Oly sok viszály között s mellett méltassuk ezt a tényt a fohásszal: Hála Istennek! A főváros belátható időn belül nem mondhat le a felszíni villamosközlekedésről. El kell azonban érni, hogy a város megnövekedett járműforgal-24 BUDAPEST 2009 november Középpontban az alkalmasság Buza Péter RETROJÁRAT
