Budapest, 2009. (32. évfolyam)
11. szám november - Aradi Péter: Rendelt zenék Budapestről
A témánkul választott jelenség elemzésére készülve arra jutottunk: összehasonlíthatatlanul kevesebb anyag áll rendelkezésünkre, mint – mondjuk – a könnyűzenében. A Budapestről szóló művek száma igencsak csekély. Ezért aztán olyan kompozíciókat is bevontunk mostani vizsgálódásunk körébe, amelyek – ha nem is feltétlenül Budapestről szólnak – a főváros megrendelésére készültek. Évfordulóra Elsőként azt a három darabot kell említenünk, amelyek 1923-ban, Pest, Buda és Óbuda egyesítésének félévszázados jubileuma alkalmából, a főváros vezetésének felkérésére születtek. Bartók Béla, Kodály Zoltán és Dohnányi Ernő kapott ekkor megbízást egy-egy új mű megírására. „Bé külékeny gesztus volt ez akkoriban, hiszen az ún. Tanácsköztársaság zenei direktóriumában vállalt (meglehetősen formális) tagság miatt éppen e három mestert éveken át különféle támadások érték: Kodály ellen még fegyelmi is indult. 1923-ra megérett a helyzet a békülésre, s ezt nem csak a politikusok, a megbántott muzsikusok is így érezték. Kodály egyik legnagyobb remekében, a Psalmus Hungaricusban öntötte ki »keserű haragját«. Kétségkívül ennek a műnek volt az 1923. november 19-i bemutatón a legnagyobb visszhangja. Dohnányi Ünnepi nyitányát inkább csak udvarias taps fogadta, Bartók Táncszvitjének fő mondanivalóját pedig, úgy tűnik, nemigen értette a publikum” – írja Kovács Sándor zenetörténész a Táncszvitról szóló ismertetőjében. Ötven évvel később Budapest Főváros Tanácsa a korabeli források szerint öt magyar zeneszerzőt kért fel, hogy egy-egy kompozíciójukkal tisztelegjenek a centenáriumát ünneplő város előtt. Közülük csak négynek sikerült a nyomára bukkannom: Dávid Gyula, Durkó Zsolt , Ránki György és Szőllősy András ez alkalomra írott mű vei lemezen is megjelentek. Négyük közül az 1913-ban született Kodály-tanítvány, az 1957-ben Kossuth-díjjal kitüntetett Dávid Gyula a legkevésbé ismert. Mintegy tízperces Ünnepi előjátékát a Ferencsik János vezényelte Magyar Állami Hangversenyzenekar (ÁHZ) előadásában vették lemezre. Ugyanezen a korongon kapott helyet Ránki Ének a városról – Cantus urbis című, Déry Tibor szövegére, négy szólóhangra, vegyeskarra és kísérőhangszerekre komponált oratóriuma, melyet szintén az ÁHZ-val, ám ezúttal Kórodi András vezényleté vel rögzítettek. Pestet a tenorista Korondy György, Budát László Margit szoprán éne kesnő személyesíti meg. A kilenc, egymáshoz megszakítás nélkül kapcsolódó tételből álló, nagyjából félórás kompozíció Déry Tibor apokaliptikus látomását közvetíti a deklamáció, a recitatív énekbeszéd eszközeivel. Durkó Zsolt Halotti beszéd című oratóriuma is Budapest egyesítésének századik évfordulójára született, ám bemutatójára csak 1975-ben került sor, a Zeneakadémia Nagytermében. A darabban a szerző legkorábbi nyelvemlékünk soraiból válogat. A művet akkoriban több mint harminc rádióállomás közvetítette, Londonban műsorára tűzte a BBC zenekara. Szőllősy András Musica per orchestra című, bő negyedórás darabját annak idején természetesen bakelitlemezen adták ki, de harminc évvel később, 2003-ban, a szerző néhány más művével együtt CD-n is megjelent, az Eötvös Péter vezényelte BBC Szimfonikus Zenekar tolmácsolásában. Budapest egyesítésének 125. évfordulója alkalmából a Fővárosi Önkormányzat, pontosabban a Budapesti Egyesítési Emlékbizottság írt ki zeneszerzői pályázatot. Decsényi János Emlékkönyv címmel tizenöt tételes, mintegy nyolcvanperces audiovizuális oratóriumot komponált, melyben – nagyszülei emlékének ajánlva – egy pesti polgári családot jelenít meg hangokkal és fotográfiákkal, az első világháborútól a második utánig terjedő időben. A darab premierjére az 1998-as Tavaszi Fesztiválon került sor. Másik két művet 1998. november 17-én, az Operaházban mutatott be a Budapesti Filharmóniai Társaság Zenekara, Kovács János vezényletével. Az új alkotásokat Bar Rendelt zenék Budapestről szöveg: Aradi Péter, fotó: Sebestyén László Májusi számunkban igyekeztünk áttekintést adni arról, hogyan jelent meg Budapest a húszas-hatvanas évek kupléiban, operettjeiben, sanzonjaiban és táncdalaiban, az augusztusi számban pedig a hetvenes évektől napjainkig vizsgáltuk meg a főváros ábrázolását a beat-, rock- és popzenétől a ma népszerű irányzatokig terjedő skálán. Most a komolyzenében, azon belül pedig leginkább a kortárs zenében fellelhető példákat gyűjtöttük csokorba. 10 BUDAPEST 2009 november Az egyesítési díszhangverseny plakátja forrás: FSZEK Budapest Gyűjtemény
