Budapest, 2009. (32. évfolyam)
10. szám október - Buza Péter: Indul a metró!
NAGYON FONTOS SZABÁLY TEHÁT HOGYHA BÁRMILYEN TÁRGY VÉLETLENÜL A PÁLYÁRA ESIK, SEMMILYEN MÓDON NEM SZABAD SZEMÉLYESEN MEGKÍSÉRELNI ANNAK KIVÉTELÉT. A Metró viteldíja 1,- Ft A Budapesti Közlekedési Vállalat villamos és kombinált bérletei, utazási igazolványai érvényesek a Metrón. Az utasok az állomások elôterébôl két módon juthatnak a peronra: 1. A bérlettel, utazási igazolvánnyal rendelkezôk a B betûvel jelzett bejáratokon léphetnek be. Kérjük a bérleteket kézben tartani – ellenôrzés céljából a bejáratnál felmutatni szíveskedjenek. 2. A bérlettel nem rendelkezô utasok a fényjelzéssel ellátott bejáratokon jutnak be. Új 1,-Ft-ost kell a jobb oldali automata készülékbe dobni. Nem megfelelô érme bedobása esetén az automata jelzi a tévedést. Reméljük, hogy kedves utasaink ezeket a »különlegességeket« megértôen és szívesen fogadják. A Metrón való utazáshoz szükséges kellô gyakorlatot hamar megszerzik. Kérjük mindig bizalommal szálljanak a Metróra...” És most lapozzunk vissza a prospektus elsô oldalára: „KEDVES UTASUNK! „Fôvárosunk lakóinak régi vágy teljesül, amikor megindul a forgalom Budapest elsô nagy teljesítményû, mélyvezetésû földalatti vasútjának – vagy ahogy világszerte nevezik – a „Metró”-nak elsô szakaszán, a Fehér úttól a Deák Ferenc térig. A METRÓ megindulása nem csak Budapest világvárossá növekedésének egyik szimbolikus jele – hanem a világvárosi forgalom lebonyolításának is fontos eszköze. ... Szeretnénk, ha fôvárosunk minden lakója, hazánk minden polgára büszke lenne a budapesti METRÓ-ra. ... Amiben viszont mi kérjük az Ön segítségét az az utazás biztonsági szabályainak megismerése és megtartása, az egymás iránti udvarias magatartás, a segítôkészség különös tekintettel az idôsekre, rokkantakra, az arra rászorulókra és az utazó gyermekek védelmére. A METRÓ dolgozói magukra nézve mindezeket hivatásbeli kötelességüknek tekintik.” A leendô tisztelt utasok, s a vasútigazgatóság tisztelt dolgozói bizonnyal egyet értettek minden szavával a fenti intelmeknek, javaslatoknak és tiszteletköröknek. Ez még a fejlett szocializmus építésének az a korszaka, amikor kellô fegyelemmel és figyelemmel vette körül a majdani utazóközönség is, amivel „pártunk és kormányunk” – meg fôvárosi tanácsunk – „megajándékozta” az országot. Közeledve a felszabadulás huszonötödik (és a földalatti félbehagyott építésének huszadik...) évfordulójához. Ehhez képest némi meglepetéssel szolgálnak a korabeli híradások. Amikor ugyanis – néhány hónap még és persze negyven éve – 1970. április másodikán a televízióban megnézhették az átadás ünnepségét, nem tûnt fel a képeken Kádár János. Fock Jenô, a miniszterelnök volt a ceremónia elsô számú szereplôje, aki a miniszoknyás egyenruhába öltözött kisasszonytól átvette a szalag átvágására fölkészített ollót. Talán éppen az öltözékkel volt valami baja a közismerten puritán elsô titkárnak? Vagy túlságosan elfoglalta a két napra rá esedékes díszszemle? Ez az, amit valószínûleg soha nem fogunk megtudni. Ha éppen nem kezdjük keresni a pártiratok immár jórészt hozzáférhetô szénakazlában a ... tût. De miért is keresnénk? Ha csak a ceremónián szintén résztvevô moszkvaiak, leningrádiak csalódását nem mérlegeljük... ● 32 BUDAPEST 2009 október
