Budapest, 2009. (32. évfolyam)
8. szám augusztus - Tomsics Emőke: Nyári Budapest
Árusok az Erzsébet körúton Mozgalmas, valószínûleg kora nyári képet mutat az Erzsébet körúton készült felvételünk. A Nagykörút a város külsô és belsô kerületeket összekötô aortája, nem a korzózó úri nép, hanem a dolga után sietô ember közlekedési útvonala. Hogy nyár van, azt a málna-, citromszörp és szódavíz-árus standja bizonyítja, akinek megjelenése a pesti utcán ugyanúgy jelezte a meleg évszak közeledtét, mint a gesztenyeárusé a hidegét. Képünk bepillantást enged a pestiek utcahasználati szabályokat lazán kezelô szokásaiba: a széles járda ellenére az úttest tele van gyalogosokkal, villamosra várakozókkal, mert mint a csinos öntöttvas táblácska mutatja, az élelmes üdítôárus a Budapesti Városi Villamos Vasút (BVVV) megállója mellé telepedett. A fénykép igazi csemege az utcai alakok iránt érdeklônek. A magyar fotográfiában meglehetôsen késôn kezdôdött az utcai élet megörökítése. Budapest robbanásszerû növekedésével azonban a múlt századforduló táján megindult az érdeklôdés a kortársak szerint a világvárosiasság egyik jelének tartott számtalan utcai figura iránt. A megélhetést az utcán keresô árusok, szolgáltatást végzô emberek számának növekedése az utcai forgalom élénkségének, a város valódi nagyvárossá érésének jele volt. „Budapest annyira világ városias színû lett immár – írta 1899-ben az Új Idôk –, hogy gazdag választékban teremtett meg egy sor tipikus alakot...” E nagyvárosi utcai figurák egyik legjellegzetesebbje, a piros sipkás, a pesti utca képéhez a leghosszabb ideig kötôdô hordár. Képünkön a citromos vizet árusító asszonnyal beszélget, valószínûleg komissió közben állt meg pár szóra. Vállán táska lóg, és sapkáján felismerhetô az ovális fémlapocska, rajta az azonosító szám. Az elsô pesti hordárintézetet Kécs Lajos szliácsi fürdôtulajdonos alakította 1862-ben. A kezdetben száz fôbôl álló hordársereg hamar népszerû lett, létszámuk néhány hónap alatt megkétszerezôdött, a hordár- vagy bérszolgaipart szabályozó 1884. évi ipartörvény kibocsátásakor megközelítette az 1100-at. Megbízhatóságukat kezességi bárca igazolta. Megbízásokat teljesítettek, leveleket, apróbb csomagokat szállítottak, idegeneket kalauzoltak. A hordáripar csillaga akkor kezdett leáldozni, mikor a nagyvárosi kommunikációba bekapcsolódott a telefon, s megjelentek a gyorsuló élet tempójához jobban alkalmazkodó „messenger boyok”, akik a gyalogló, többnyire idôs hordárokkal szemben kerékpáros suhancok voltak. A hordárok az irodalomba elsôsorban mint „postillon d’amourok” (szerelmi postások) vonultak be. Így számol be egy veres sipkás 1912-ben a hordárélet változásáról Kóbor Tamás egyik novellájában: „Mi uram, itt a Rákóczi úton éhen halnánk, ha nem volna a világon szerelem. Komisszió, izenethordás nem létezik, mióta feltalálták a telefont. Amióta pedig a hölgyek a kezükben hordják a bugyelláriust, a pakkokat is maguk viszik. Valósággal iparmûvészetté fajult a csomagolás, szinte kiegészíti a toilettet. Mit csinálna a szegény hordár szerelem nélkül?” A Kerepesi (ma: Rákóczi) út és Nagykörút sarkán álló Pesti Hazai Elsô Takarékpénztár erzsébetvárosi fiókjának elfüggönyözött ablaka elôtt egy másik, sok írót megihletô figura, a virágárus áll. De míg az irodalomban általában fiatal, szép leányok romantikus foglalkozása a virágárusítás, a korabeli sajtóból és fényképekbôl ítélve a valóság változatosabb képet mutatott: „Hozzá vagyunk szokva Budapesten a vörös kezû, ráncos, fonnyadt arcú, rongyos ruhájú virágárusokhoz, akik rendesen öreg anyókák és rekedt vagy sipító hangon kiabálják visítják: – Tessék ibolyát venni... Tessék rózsát venni, szegfût,...violát...”– jellemezte ôket 1899-ben az Új Idôk. A Tolnai Világlapja szerint a virágárus „a fô város népesebb körútjait keresi fel. Ott mindig akad jó vevôje. Rendesen sváb asszony, aki a környékrôl hozza be a virágait. Jó szezonban néhány forintot is megkeres naponta s ennek fejében még magyarul is megtanul.” A villamos megállójában egy utcaseprô végzi munkáját az óránként tizenöt kilométeres sebességgel robogó villamosra váró 8 BUDAPEST 2009 augusztus Üdítôárus az Erzsébet körút és Kerepesi (ma: Rákóczi) út sarkán, 1910 körül
