Budapest, 2009. (32. évfolyam)
8. szám augusztus - Aradi Péter: Az én városom
Az utóbbi három-négy évtizedbôl rendelkezésre álló „alapanyag” összehasonlíthatatlanul gazdagabb, mint az azt megelôzô korszaké, hiszen rengeteg énekes és hoszszabb-rövidebb életû együttes daltermésébôl válogathatunk. Irányzatok sokaságát felvonultató és egészen különbözô rétegeket megcélzó zenék hihetetlen mértékû burjánzásának lehetünk tanúi. Ezt a konglomerátumot tanulmányozva megállapíthatjuk, hogy a szerzôket-elôadókat gyakran hasonló kérdések, problémák foglalkoztatják, amelyeket olykor egybecsengô, máskor meg nagyon eltérô megközelítéssel mutatnak be. Érdekes módon e dalok túlnyomó többsége – bár keletkezési idejüket tekintve sokkal közelebb állnak hozzánk, vagy tán éppen ezért – lényegesen kevésbé vált közös kultúránk részévé (idézetté, utalássá, hívószóvá stb.), mint a hajdani sanzonok vagy kuplék. Ezért szükségesnek tartottuk, hogy egy-egy szövegbôl helyenként akár hosz szabban is idézzünk. Úgy véljük, általában önmagukért beszélnek, és nem igényelnek feltétlenül külön magyarázatot – ahol mégis, ott ezt meg is tettük. Témánk szempontjából a hetvenes évek fordulópontot jelentenek: addig ugyanis a dalokban szinte kizárólag pozitív képet festettek Budapestrôl, attól kezdve azonban megjelentek, sôt – kevés kivételtôl eltekintve – majdhogynem kizárólagossá váltak a kritikus hangú szövegek, amelyek a város árnyoldalait is megmutatják, hol finomabban, inkább szeretetteljes iróniával, hol meglehetôsen keményen és szókimondóan ostorozva a fôvárost. Ez a fordulat talán a 68-as nemzedék lázadásához, valamint ezzel összefüggésben a beat és a rock hazai megjelenéséhez köthetô. Míg a korábbi slágerek, sanzonok, operettek szerzôinek viszonyát a városhoz alapvetôen a magánélet határozta meg, és azon belül is túlnyomórészt a szerelemmel voltak elfoglalva, a hetvenes évektôl sokkal inkább elôtérbe került a közélet, a politikum – kezdetben nyilván áttételesebb formában, késôbb egyre nyíltabban, a rendszerváltás után pedig már végképp teljesen szabadon. Mindazonáltal jó néhány dal szerzôje hasonló következtetésre jut, mint Vörösmarty a Szózatban: minden baj és nehézség ellenére mégis ebben a városban van otthon, itt kell élnie. Ahogy a Rolls Frakció 1983-as, Budapest felett címû számában Trun kos András megfogalmazta: E város nélkül nincs élet, Ide köt minden emléked. Betonvirág vagy, csak itt élhetsz, Meghalsz, ha innen kitépnek. Örülj hát hóban, esôben, Mert Budapest felett az égbolt felhôtlen. A 2006-ban alakult, kéttagú Wattamen Budapest címû dalában is elhangzik két ilyen sor: Szeretem a várost, mert ide születtem És itt is halok meg szépen, csendben Az Omen együttes 1997-es, Idegen anyag címû albumán szerepel a Buda is Pestis (sic!) címû szám, amelynek szövegét Mül ler Péter Sziámi írta: És te itt élsz, pedig nem éri meg! Nem éri meg, és te itt élsz mégis... Erre rímel az egyik legjobbnak tartott magyar punkegyüttes, a 2004-ben feloszlott Hátsó Szándék 1999-es elsô, Nincs üzenet címû albumán hallható Pesti est két sora (szöveg: Nagy Gergely ): Te itt születtél, neked itt kell élned Menekülni innen nincs esélyed Húsz évvel korábban, 1979-ben jelent meg Zorán harmadik lemeze, rajta Presser és Dusán Az én városom címû dalával, amely így fejezôdik be: Néha bántom, mert nekem sem mindegy, Hogy merre tart, hogy hol is áll, Mert nem lehetek kívülálló már, Mert sorsa az enyém, Mert ahogyan él, Csak úgy élhetek én! A Földes László vezette Hobo Blues Band 1995-ben egy egész lemezt adott ki I love you Budapest címmel, ezen hallható A Városlakó üzenete címû szám is, amelynek utolsó versszaka így hangzik: Várd meg a hajnalt, mikor az elsô szél Elhozza, amit Buda titokban Pestnek mesél. Állj meg a rakparton, hallgass egy kicsit És megtudod, miért maradtam itt. Te is maradsz, fiú! Az én városom szöveg: Aradi Péter, fotó: Sebestyén László Májusi számunkban igyekeztünk áttekintést adni arról, hogyan jelent meg Budapest a húszas-hatvanas évek kuplé-, operett-, sanzon- és táncdalszövegeiben, most pedig a hetvenes évektôl napjainkig vizsgáljuk meg a fôváros ábrázolását a beat-, rock- és popzenétôl a ma népszerû irányzatokig terjedô skálán, a számos kínálkozó aspektusból most csupán a legjellemzôbbekre szorítkozva. 2 BUDAPEST 2009 augusztus
