Budapest, 2009. (32. évfolyam)
7. szám július - Saly Noémi: Dédszülők deréktól lefelé
Az Osiris Kiadó mûvelôdéstörténeti albumai olyan könyvek, amilyeneket az ember ajándékba vásárol (jeles alkalomra, jeles barátnak), de aztán vagy megtartja, vagy fogcsikorgatva vesz még egyet. A sorozat eredeti célja az Országos Széchényi Könyvtár rejtett kincseinek bemutatása volt, amelyeknek az átlag-olvasó a létezésérôl se tud, de még a kutatóknak se mindig jut eszébe ott keresni ôket, ahol vannak. Így született például A régi Magyarország képeslapokon, az Élet a régi Magyarországon, a Magyar plakát, és most – a könyvtár kereteit jócskán túllépve – az Éjjeli lepkevadászat – Bordélyvilág a történeti Magyarországon. Az alcímbôl is kitûnik, nem kifejezetten budapesti könyvrôl van szó – de hát hol máshol talált volna elsôsorban táptalajra a prostitúció a maga sokféle nyúlványával, mint a „bûnös városban”? A Budapest története iránt érdeklôdô olvasó a sok vidéki településrôl származó dokumentum mellett igen nagy arányban talál tehát fôvárosi érdekû anyagot. Az album-forma némileg indokolja – de megbocsáthatóvá nem teszi –, hogy nincsen tartalomjegyzék. (Igaz, csak a recenzens kényszerül a kötet szabályszerû végigolvasására – no, nem mintha bánná.) Meglepetések sora vár ránk, csak a fejezetcímlapok mögötti páros oldalon sorakozó tômondatok vetítik elôre, mi mindennel fogunk találkozni. Már az elsô fejezetben rá kell ébrednünk, hogy a szerzô a „bordélyvilág” szót bátran és tágan értelmezi: az bizony nem a kupleráj ajtajában, hanem a város szélén kezdôdik, és a mágnáskaszinóig, a rendôrkapitányságig vagy a parlamentig tart. (Ebbôl is kitûnik, milyen korszerû is volt az a régi, „dekadens” Magyarország, avagy mennyire nincs új a nap alatt.) A „Feketére festett kutya” nyomában bejárható az épülô világváros, a „Szövetkezeti bolt”-ban a „házassági hûtlenségek” számos mellékága, a fûzô rabságától a pszichoanalízisig. „Kéjuralom” cím alatt „a nagyvárosi prostitúció és ellenszerei”, a „hivatásosok” bûnözôként kezelésének módszerei és következményei tárulnak fel, az „Elbitangolt Vénuszok”-kal pedig át is léphetünk lepusztult kis tabáni vagy terézvárosi, illetve a legmagasabb körök által koptatott elit belvárosi küszöböket. „Ördögsánc és emberpocsolya” csatornaszaga bûzlik, mígnem „Dúlt agyak és tört ágyékok” botrányhistóriáival (meg a feminizmus elsô magyar zászlóvivôivel) megérkezünk egy még modernebb, de – eddigre már biztosan tudjuk – semmivel se jobb, se rosszabb új világba. (Ahogy a fejezetcímek alá sorakoznak a nagy gondolati egységek, úgy tájékoztat az egyes oldalpárok jobb felsô sarkában egy-egy kis cím az ott látható képek és szövegek tematikus összetartozásáról.) Tizenkilenc könyvtár, levéltár, múzeum és hét magángyûjtemény anyaga, számtalan könyv és újság – ezek voltak a források. A kötetbe válogatott dokumentumok számát közelítôleg se merem megbecsülni. Közel négyszáz tágas oldalon kavarognak a képeslapok, fényképek, hivatalos iratok, kézirattári ereklyék, apróhirdetések, tervrajzok, karikatúrák, városfotók, portrék, névjegyek, térképek, feljelentések, újságcikk- és könyvrészletek, versek és kuplék, statisztikai táblázatok, mûvészi alkotások, orvosi ábrák és kottasorok. Aki tehát abban reménykedik, hogy erotikus képek sokaságán csámcsoghat majd, az keserûen csalódni fog. (Van olyan is bôven, de egyáltalán nem a túlnyomó többség, és az internetes pornón „szocializálódott” fogyasztót nyilván inkább megmosolyogtatják, semmint lázba hoznák.) Nem is tudományos mû ez: ne keresse benne a nyájas olvasó az elôírásos problémafelvetést, tárgyalást, konklúziót és a további kutatások irányának kijelölését – miközben nagyon is van minden, amit soroltam, csak épp nem szavakban, hanem dokumentumokban és azok csoportosításában elbeszélve. A kötet szerzôje – ez semmiképp sem mellékes – nô. Császtvay Tünde biztos lép tekkel jár az ingoványon, ahol gyengéd és türelmes kézzel gyûjti be a halálfejes pillangókat, csótányokat, ájtatos manókat, apácalepkéket, bodobácsokat (tessék csak beírni a Google keresôjébe) és a városi fauna többi példányát. Nem utálkozik, nem ítélkezik, és másokat sem biztat erre. Biztat viszont együttérzésre és -gondolkodásra, aprólékos, érzékeny, szelíd megfigyelésre. Ebben kitûnô társa két másik nô, a tipográfus Kurucz Dóra és a képeket feldolgozó Zomok Magdolna is, akik jóvoltából ez az elképesztôen gazdag anyag gyönyörû könyvvé kerekedett. Csak remélhetjük, hogy a mi mostani össznépi kuplerájunkra is ilyen megértô jóindulattal néz majd egy kései kutató. ● Császtvay Tünde: Éjjeli lepkevadászat – Bordélyvilág a történeti Magyarországon. Budapest, Osiris, 2009, 384 o., 9800 Ft. Dédszülôk deréktól lefelé Saly Noémi 39 BUDAPEST 2009 július
