Budapest, 2009. (32. évfolyam)
7. szám július - Fodor Béla: Bontják a Margit utca utolsó "kapásházát"
Itt minden Margitról szól. IV. Béla király szentéletû lányáról, aki a világi élet helyett a kolostor önkínzó magányát választotta. Új nevet adott a Nyulak-szigetének, s lett Margitsziget, híd épült, s lett Margit híd, utcákat, tereket nyitottak, s lett Margit körút, Margit utca s Margit tér. Margitról szól tehát itt minden, s hajdanán a szôlôrôl és a borról. Itt állunk a Margit híd budai hídfôjénél, a Rózsadomb lábánál, az enyhén emelkedô Margit utcában, ahol egykor szôlôdombok zöldelltek szabályos rendben. És a szôlôültetvényekhez kapcsolódó házak: présházak, lakóházak, pincék. Többnyire együtt, egy telken, századok formálta együttesben. Mindez napjainkra végleg eltûnni látszik. Most bontják földig az utca utolsó hírmondóját, a kilences szám alatti hajdani szép épületet (lásd archív képünket), amelyik formájában még ôrizte a budai szôlômûvelés és szôlômûvelôk emlékét. A terület egykoron Buda külvárosa volt Felhévíz, majd Országút néven. Lakossága századok óta szôlômûvelésbôl élt, majd az 1890-es években jött a filoxéra, a gyökértetû, s véget vetett a budai szôlô- és bortermelésnek. Eltûnt a sashegyi siller, a kadarka. A Margit utcában és környékén azonban még évtizedekig megmaradtak a földszintes, háromszögletes oromfalú, barokkosan ívelt kapubejáratú házak, melyeket a népnyelv „kapásházaknak” nevezett, utalva ezzel a szôlômûvelés nélkülözhetetlen szerszámára. Mindegyik ház kapuján ott lógott a faforgács, jelezve a gazda bormérési jogát. A házak udvarán, az árnyékos fa alatt egyszerû asztalok, székek, ahol a vendégek megették a magukkal hozott szalonnát, tepertôt, s a falatokat a gazda borával öntözték meg bôségesen. Napjainkra, sokunk bánatára ez a fröccs- és hagymaszagú kiskocsmás világ is eltûnt. De hogy a városrészben egyetlen épület se emlékeztessen az évszázados szôlôkultúrára, az vétek lenne a várossal és lakóival szemben. Pár házzal feljebb a Margitkert vendéglô – az egykori nevezetes Peyerli, melyben az 1770-es évek óta mérik a bort – külsô képe még ôrzi a régi formákat, ám tudjuk, hogy az eredeti épületet a háború után lebontották, s csak késôbb, 1967-ben építették újjá a régi mintájára, s nyitották meg ismét a közönség elôtt. Nem ez a Margit utcai, valószínûleg szintén 18. század végi épület elbontása az egyedüli eset a mai Budapesten. A finoman „ingatlanfejlesztôknek” nevezett befektetôk nem az épületet vásárolják meg, hanem a telket. A megvett ház lepusztulását elég kivárni, s máris telekként értékesíthetô a helye. Elég csak körülnézni a Kertész utcában vagy az Új Színház mellett, az Operával szemben vagy a Baross utca 40-nél, s itt Budán, a Margit utcában is. Már nem csak az épnek látszó homlokzat mögött semmisítik meg a házat, a szándékos károkozás megjelenik az utcán is. Kinek kell barokk kapu, kerékvetô? Már viheti is! Bontják a tönkrezüllesztett Margit utcai kapásházat, az utcafronttól beljebb majd bizonnyal egy „modern”, unalmas társasház épül, s eltûnik Buda(pest) egy jellegzetes, a város történelmét idézô épülettípusa. Ahogy állunk a tûzô napfényben, s döbbenten nézzük az egykori kapubejárat maradékát, Zádor Anna professzor asszony szavai jutnak eszünkbe: „Nincsenek az építészetben végsô megoldások. Minden, a város is nô, lélegzik, fejlôdik – ha hagyják. De ha lerombolják a múltját, akkor az a város már meg is szûnt.” Ne így legyen. ● 29 BUDAPEST 2009 július Bontják a Margit utca utolsó „kapásházát” Fodor Béla fotó: Ráday Mihály FSZEK Budapest Gyûjtemény
