Budapest, 2009. (32. évfolyam)
6. szám június - Buza Péter: Korunk igényei
Hogy hol dolgoztak akkor a közlekedés menetrendjének felügyelôi? Az Akácfa utcai székházban. Még nem épült meg a Szabó Ervin téren a modern irányítóközpont (majd 1976-ban adják át). De a metrószerelvények közlekedésének irányítóit 1970-ben már „kiemelték”: A metró diszpécserei egyetlen pontról, a Deák téri központból áttekinthetik a teljes útvonalat, a közlekedô szerelvényeket, az összes biztonsági berendezést. Jármûvet váltunk. Buszokkal bajlódunk most néhány snitt erejéig. Bizony, akkor is: torlódás! De mit tesz ilyenkor a menetirányító a hetvenes évek közepén, Budapesten? Nos: érti... – BKV 52 keresi a BKV1-et. Adásra jelentkezzen. Vétel. – BKV1 jelentkezem. Vétel. – A BKV 52 jelenti a BKV 1-esnek: menet Nyugati pályaudvar felé a Lenin körút és a Wesselényi utca keresztezôdésében torlódás van. Intézkedést kérek. – Egyes vagyok, értettem. Tehát a Nagykörúton a Wesselényi utcánál a Nyugati pályaudvar felé torlódás van. – Teljesen értette adásomat. Köszönöm intézkedését. Vége. Hamarosan egy újabb állomás jut el a kiteljesedésig mégis – tudjuk meg hamarosan. Néhány hónap, s beszélgethet egymással a központ és nem csak az 52-es számú, de minden sofôr: Még 1974-ben minden autóbuszvonal önálló URH berendezést kap. Így állandó és közvetlen kapcsolatban lehetnek majd a központi diszpécserek, akik az Akácfa utcai központból már ma is átlátják a fôváros egész tömegközlekedését. Szükség esetén, alközpontjaikon keresztül, bárhol be tudnak avatkozni. Minden zavar azonnali elhárítására felkészültek. 35 BUDAPEST 2009 június
