Budapest, 2009. (32. évfolyam)
6. szám június - Hidvégi Violetta: Gyermekszínház a Városligetben
Pest város Építô Bizottmánya jóváhagyása alapján végül a június 26-i tanácsülésen engedélyezték. Elkészült! Mûködik! 1869. május 30-án a Buzzi Bódog által szignált beadványi tervre a tanács azzal a kikötéssel adta meg az engedélyt, hogy ne csak elölrôl, hanem az épület jobb oldalán is legyen egy bejárat a karzatok könnyebb megközelítése érdekében. Az elôcsarnokba lépve a látogató baloldalon találta a pénztárat, míg jobbról a karzatra vezetô lépcsôt. A parkettával burkolt földszinten 9 sorban összesen 115 ülôhely várta a nézôket. A földszint bal oldalának szinte teljes hosszát a mellékhelyiségek foglalták el. A bejárattal szemközt két egymás mögötti téglalap formában a pódium, míg e fölött az emeleten a gépház kapott helyet. A galéria két oldalán 14-14, míg a bejárat fölött 10 páholyt helyezett el az építész, mögöttük állóhelyekkel. A fachwerkes homlokzat visszafogottan egyszerû, mégis vendégcsalogató. A bejárat fölött címer, két oldalán kör alakba foglalt csillagdíszek, míg az oromzaton egy szárnyas lovat kantáron tartó ruhátlan emberalak látható. Az alig egy év múlva elkészült épületrôl a Fôvárosi Lapok 1870. május 6-i számában számolt be, mérsékelt lelkesedéssel: „A városligeti gyermekszinház (a Kratochvill Ferencé) megnyilt, persze, német társulattal, s igy a magyar gyermekek nem sok hasznát látják, ha csak vegyes elôadásokat is nem fognak tartani benne. Ez utóbbi (t. i. gyermek-balett) nem való ily ártatlan szinházba. A fából épült kis szinház a köröndtôl balra fekszik, van egy sor páholya és karzata, csipkefüggönye s Lehmann által készitett csinos diszletei.” (A körönd, amelyrôl itt szó van magának a Városligetnek a körsétánya.) Abban az idôben is többfelé dolgoztak a mûvészek, így a Nemzeti Színház díszletfestôje itt is talált magának feladatot. Egy hét múlva újabb hírrel jelentkezett a lap, miszerint a színházban mégiscsak lesznek magyar nyelvû elôadások. Lettek is, de nem sok köszönet volt a dologban: „A gyermekszinház magyar elôadásait nem látogatták elegen. A lapok sürgették – a magyar szülôk részvétében bizva – az ily elôadásokat, s Kratochwill úr teljesité a kivánságot. Az ohajtott eredmény azonban elmaradt, vagy azért, mert Balogh István „Mátyás diák”-ja sajátlag nem gyermek-darab, vagy mert általában nem igen törödnek azzal, hogy a városligeti gyermekszinházban legyenek-e, vagy sem magyar elôadások? Anynyi bizonyos, hogy az igazgató ezentúl könnyen mellôzheti egészen a magyar szinjátékot, mert ha a lapok ismét fölszólalnak, e ténynyel felelhet: „Tartottam magyar elôadást is, de mi haszna? A magyar gyermekek szülôi nem karolták föl.” – számolt be a fej leményekrôl a lap július 21-i számában. A folyamatos tájékoztatásból tudjuk, hogy a gyermekközönség pünkösdkor A gerolsteini nagyhercegnô élvezetében is részesült. Júliusban sem kifejezetten gyermekszemnek való látványosságot tûztek mûsorra: „A gyermekszinházban most Ruoppo tarka társulata mutogat ügyes testgyakorlatokat s eleven képeket, melyek közül a Vénus diadala, a fürdô Psyche stb. bizony nem a gyermekvilágnak való látványok.” Pest beszáll az üzletbe Mivel a gazdasági bizottmány a színház felállítását csak három évre engedélyezte, Kratochwil már 1869 októberében, az építkezés idején kérvényezte a tanácsnál „nagyobb szerûbb” épületének 15 éven át való fennmaradását, ugyanakkor felkínálta készülô épületét a városnak. Indokaiban hivatkozott a kitûnô mesterek jól végzett munkájára, a ház fûthetôségére, palával történt lefedésére, a több mint húszezer forintos költségre, amelyhez szinte hasonló összegbe kerül majd a megfelelô berendezés kialakítása. Ez esetben a két városligeti bizottmány foglalt állást az ügyben: „jóllehet fa és tég lából épült, a kivitelre, elôállítására s hozzá vett jó anyagokra nézve ... szilárd objectumnak mondható.” Kratochwil és Buzzi Bó dog társaknak az épület nagyszerûségén, tartósságán túl, annak hiánypótló szórakoztatási tevékenysége miatt is javasolták a hosszabb bérlet idô megadását: „... mert az érintett szinház mintegy 20.000 ft költséggel igen csinosan és jól van felállitva, hogy ez évtizedekig a városliget diszére fog válni, másrészt pedig a szinház maga céljánál fogva az ifjabb nemzedék szellemi és erkölcsi fejlôdésének igen nagy elônyére fog szolgálni, s végre igen figyelemre méltó azon körülmény is, miszerint a szinház fenállása által a városligetnek egyik, úgy szólván holt része fog életre vergôdni, miután a városliget e vidékét a közönség eddig meg sem figyelte, míg ezután a szinház látogatása által a vidék élénkséget fog nyerni.” Alig négy hónapig tartó mûködés után – 1870. augusztus 25-én – Kratochwil Ferenc és Pest városa bérleti szerzôdést is kötött a színházépületre és környékére, valamint a felszerelésekre (kivéve a hangszereket, ruhákat, könyveket és egy kisebb szertárt). A szerzôdés visszamenôleg 1869. május 1-jétôl tizenkét évre, vagyis 1881. április 30-ig terjedô idôszakra vonatkozott. A város tulajdonába átment intézményt Kratochwil évi egy arany bérleti díjjal váltotta meg. Ôt terhelte a színház tûzkár el-18 BUDAPEST 2009 június A gyermekszínház keresztmetszete. Tervezô: Buzzi Bódog, 1869
