Budapest, 2009. (32. évfolyam)
5. szám május - Jeszenszky Sándor: A csengővel kezdődött...
Az Angliából érkezô ipari forradalom és urbanizáció megkésve ugyan, de a 19. század közepén elérte Pest-Budát, és megkezdôdött a korszerû infrastruktúra kiépítése. A közmûvek elérték a polgárok lakásait is. A módosabbak házába bevezették a vizet, többé nem az utcai árusok lajtos kocsijából vették a „Donauwassert”, a szennyvizet pedig csatorna vezette el. Elôdeink ezen a téren különösen alapos munkát végeztek. A Nagykörút alatt húzódó, csónakkal bejárható gyûjtôcsatorna most, a 21. században is ellátja feladatát. Budán 1777-tôl, Pesten 1790-tôl megjelent a közvilágítás is. Az elsô utcai lámpák a lakásokban használatos repceolaj-mécsesekhez hasonlítottak, üvegablakos bádogdobozba helyezve. Gyengécske fényt adtak, de gyorsan szaporodtak, 1851-ben már több mint kétezer a számuk. 1856-ban azután olyasmi kezdôdött, ami napjainkban sem ismeretlen jelenség: hosszú árkokkal szabdalták fel az utakat, s azokba vascsöveket fektettek. Épült a világítógáz-hálózat. A mai Köztársaság téren tetô alá került az elsô gázgyár, akkori elnevezéssel „légszeszgyár” (emlékét ôrzi a Fiumei útra vezetô Légszesz utca, mellette pedig a Gázláng utca neve). 1856 karácsonyán kezdôdött a gázszolgáltatás, 838 közvilágítási lámpával. A városvezetés elsôsorban ennek javítását tekintette a feladatának, de az új világítás eljutott az üzletekbe és lakásokba is, több mint kilencezer égôvel. Gyorsan terjedt, miközben igen hamar megjelent a versenytársa, a villamossággal mûködô elsô rendszer. Konkurenciaharcuk évtizedekig tartott. Az elsô villanylámpa az ívlámpa volt. Galvánelemekkel, késôbb dinamóval táplálták. Vakító erôs fénye megfelelt az éjszakai építkezéseknél, díszvilágításoknál, de a lakásokban nem. Karbantartása, üzemeltetése is bonyolult feladatnak bizonyult. A fényt két szénrúd között lobogó villamos ívkisülés adta. A szenek néhány óra alatt leégtek, cserélni kellett ôket, a dinamót gôzgép hajtotta, amelyet gépész és fûtô szolgált ki. Úgy látszott, hogy a lakásvilágítás hosszúhosszú ideig – és emiatt – gázzal történik majd. 1879-ben azonban Edison új talál mánnyal: a szénszálas villamos izzólámpával lepte meg a világot. Az áram légüres üvegburában elszenesített bambuszrostot izzított, kellemes sárgás, ahogy akkor mondták: szelíd fényt adott. Meglepô módon azt tartották elônyének, hogy nem volt olyan erôs a fénye, mint az ívlámpának. További elônye volt, hogy egy mozdulattal ki-be lehetett kapcsolni, nem szennyezte a levegôt, és nem volt olyan tûzveszélyes, mint a szabadon égô gázláng. Nem véletlen, hogy az elsô nagyobb világítórendszerek a színházakban épültek, saját áramfejlesztôvel, több száz izzólámpával. Budapesten a villanyvilágítás a bécsi Ring Theater 1881-es tûzesete után került elôször komolyan szóba. Az a hírhedt katasztrófa közel négyszáz áldozatot követelt. 1882-ben a Ganz gyár a Nemzeti Színházban kísérleti villanyvilágítást szerelt fel, majd 1883-tól véglegesen villannyal világítottak. Az Opera 1884-ben még gázvilágítással kezdte mûködését, de rövidesen áttért villanyra – ennek köszönhetô, hogy Lotz Károly freskói megmaradtak, nem tette tönkre ôket a gáz égésterméke. A gazdag színházlátogatók otthon is szívesen fogadták volna a villanyfényt. Csakhogy valami még hibádzott... Egyen vagy váltó? A villanyvilágítás elterjedésének fô akadálya az áramszolgáltatás hiánya volt. Áramot elô lehetett állítani galvánelemekkel is, ezek teljesítménye azonban nem volt elég ehhez a funkcióhoz. Máshoz azonban igen, éspedig a csengô mûködtetéséhez. Ezért a háztartások A csengôvel kezdôdött... Jeszenszky Sándor Manapság egy néhány napos áramkimaradás már természeti katasztrófának számít. Ez a nélkülözhetetlen energiahordozó azonban alig száz esztendeje jelent meg életünkben: csupán a 19. század végén került ki a fizikai laboratóriumokból, és kezdôdött el gyakorlati felhasználása. Az elsô alkalmazásokkal még csak szakemberek szûk köre találkozott, a többség csupán érdeklôdve nézte az utak mentén megjelenô, titokzatos távíróoszlopokat és a messzeségbe vezetô huzalokat vagy az ünnepi alkalmakkor itt-ott felragyogó ívlámpák fényét. Aztán, alig telt el néhány tíz esztendô, a villamosság – a lakáscsengôvel – bevonult a háztartásokba is. 31 BUDAPEST 2009 május Díszes csengônyomók. A kéz karperecén lévô féldrágakô a nyomógomb, csengônyomó a két málna is, száruk összenyomva ad kontaktust Szénszálas Edison-izzólámpa MMKM Elektrotechnikai Múzeuma MMKM Elektrotechnikai Múzeuma
