Budapest, 2009. (32. évfolyam)
5. szám május - Kovács Péter: Pestnek Ősbudavára se (volt) jó!
totta jelentkezését, mert mint fogalmazott levelében „Nincs meg a bizalom mindeni künkben teljes mértékben az Ön személye iránt. Önnek kitûnô vállalata, jól menô üzlete van, de pénzét részben kártyára, részben nôkre költi. Nyílt titok, hogy Ön vagyonokat költött a mulatójában szereplô mûvésznôkre. Biztos értesüléseink vannak kártyacsatáiról is, ahol egy-egy éjszaka ezer és ezer forintok cserélnek gazdát.” Somossyt bántotta, hogy kikosarazták, elhatározta, hogy egy konkurens vállalatot alapít. Föl is építette a lágymányosi holt Duna-ágban a „Konstantinápoly Budapesten” néven elhíresült ellen-negyedet. Ez 1896 májusában nyitotta meg kapuit, de a gyakori szúnyoginvázió és a városközponthoz képest távoli fekvése miatt rövid idôn belül tönkrement. A városligeti intézmény igazgatói állását végül Szekula Hugó nyerte el. Ôs-Budavárába harminc krajcár volt a belépôjegy (két forintért egy szoknyát vagy egy nadrágot lehett venni akkoriban), ami az adott nap népünnepélyeire, programjaira való belépést foglalta magában. A mulatónegyed a mai Vidámpark területén feküdt, közvetlenül a Wulff-cirkusz (a mai Nagycirkusz) mellett. Ez a terület akkor még az Állat- és Növénykerthez tartozott, bár kihasználatlan volt. A napi húsz-harmincezres látogatottsággal büszkélkedô mulatónegyed ismertebb vendégváró egységei közé tartozott az ezerötszáz vendéget fogadni képes Nagyvendéglô, az ötszázas Steuer nagykávéház, a bohémtanya, a pezsgôpavilon, a Teuts-féle borozó. Népszerû szórakozási lehetôségnek bizonyult a pónifogat, a bábszínház, a Paprikajancsi-színház és Sternberg Ár min hangszergyári kiállítása. „...a nap bíborba füröszti a tájat” Az ünnepélyes megnyitó május 2-án 18 órakor vette kezdetét, de több egység (Nérey kávéház, Dréher vendéglô) már az elôzô napon kinyitott. Régi magyar nótákkal, tárogatóval és hadikürttel köszöntötték az odaérkezôket. „Alkonyodik... a leszálló nap bíborba füröszti az egész tájat, messzirôl hallatszik a müezzin szava, és a várba vezetô kanyargós úton gyôztes seregét vezeti vissza a budai basa. Ezt a bûbájos képet nem felejti el soha senki. (...) Mindenütt az elragadtatás és a csodálkozás hangja hallatszott a közönség körébôl. Zajos, tarka és eleven kép volt ez” – festette le az elsô na pot az Ôs-Budavára. A látogatók a Várhídon vagy más néven Sánchídon át juthattak be ide. A lépcsôzetes híd az ezredéves kiállítás területérôl vezetett át Ôs-Budavárába, és ahogy a vendég a millenniumi kiállításból a keleti-török hangulatú mulatónegyedbe érkezett, egyúttal más kultúrába és idôsíkba jutott. A híd szimbolikusan is összekötötte, illetve elválasztotta egymástól a két kultúrát, a keresztényt és az iszlámot, a magyart és a törököt. De jelképezte egyúttal az idôsíkokat is, a múltat és az akkori jelent, a török hódoltság idejét és a millennium korának gazdasági-kulturális elôrehaladottságát. Talán épp a hídon állva merengett el az Ôs-Budavára tudósítója, és jegyezte le a következô sorokat a nyitó lapszámba: „Az ôsi budai várban a török-magyar jelleg tarka, kevert népével gyönyörködteti és mulattatja a látogatót. Itt érintkezik a Kelet a Nyugattal. Az akkori hódító most meghódított, és a magyar rabok utódai összekeverednek a török urak késô unokáival.” A bejáratnál a Székesfehérvári kapu masszív rácsozatát középkori ruhába öltözött szolgák emelték fel, és török lovas kapuôr vigyázta. Áthaladva a várudvaron, azután egy másik kapun és egy szûk utcán, ahol valaha a régi udvari lovasok tanyáztak, Ôs-Budavára keresztény részébe, a Szent György térre értünk. A térre nyílt a Királycsarnok, a Dalcsarnok, a Nagyvendéglô, a Bábszínház, valamint egy kávéház és egy borozó. Közepén a konstantinápolyi aranykút hû utánzata állt. „A milieu, a melyben ez a pavillon van, az illúziót ugyancsak föl tudja ébreszteni, hogy ott állunk az egykori török világ kellôs közepén s hogy a régi idôk támadtak fel újra, amelyekre most már a diadal érzetével gondolhatunk vissza” – írta a vállalkozás hírharsonája. Továbbhaladva a Mecset térre juthattunk. Közepén a keleti motívumokkal díszített zenepavilonnal. A török hódoltság utolsó napjainak idejébôl származó fametszetek alapján úgy vélték, hogy a budai vár közepe táján egykor egy nagy török mecset állott. Ezt építették fel újból az Ôs-Budavárában, mintául véve hozzá a Bosznia-Hercegovinában fennmaradtakat. (Ma ez az együttes az Állatkert Elefántháza, hivatalos nevén a Vastagbôrûek Háza.) A pompás ornamentikával díszített építményben iszlám istentiszteletek zajlottak, üvöltô dervisek táncoltak. A május elsejei számából tudjuk, rendeltetésszerûen használták az ulemák, mollák, boszniai bégek: „Az ima végeztével a dervisek nagy kört alakítanak és elôbb ülve, majd állva megkezdik a híres dervis táncot: a ritmikusan hajlongó, majd lassan keringô mozgást.” A részvénytársaság igazgatóságának tagjai közül többen is részt vettek május elsején délelôtt a fölszentelésén. A fôvárost Gerlóczy Károly és Márkus József alpol gármesterek képviselték. A szertartáson jelen volt még Kállay Béni közös pénz -23 BUDAPEST 2009 május A mecsettel szemben helyezkedett el a bazár, amely nyüzsgésével, kiugró erkélyeivel, félholdas kupoláival a keleti vásárhangulatot idézte
