Budapest, 2009. (32. évfolyam)

5. szám május - Horváth Júlia Borbála: 5K! Ötödik Köztársaságot!

natban rendben elhelyezkedett a West End City elôtti téren, bebocsátásra várva, hogy a sárgasisakos Sanyit vagy Gusztit segítse a melltartó megvásárolásában. Ôk ugyanis elsô pillanattól az eszme és a menet élén jártak, és azt a feladatot tar­tották szükségesnek. Koruknál fogva kissé megfontoltabban törték az utat, s cipelték a hátizsákot, mint az iskolásnép, viszont rutinosan elhárították a biztonsági ôrök akadékoskodást, akik váratlan felkeléstôl tartva idegesen hadarni kezdtek walky­talky-jukon. Mire a Fôelhárító kirohanva plázájából haladéktalanul megtudni óhaj­totta, mily elképzelések mentén zajlanak az események. A tv-kamerákat haladéktalanul kikapcsoltatta, a fotó-apparátok mûködést minimalizálta: nyomatékosan megtiltotta, hogy ôt magát levegyék, majd feltételeinek maradéktalan figyelembevételével hagyta, hogy a Nép páros napon született egyedei a City bal, a páratlan napon születettek pe­dig a jobb oldalán vonuljanak végig. A Nép pedig csak ment, hömpölygött, szórakozott és szórakoztatott, az egység­ben az erô magabiztosan hengerelt. Fôel­hárító viszont nem lévén rest, összponto­sította csapatait, és az elsô stratégiailag lehetséges ponton demarkációs sorfalat képezett tagjaiból. A Nép visszahôkölt az eljárástól, magabiztosan bizonygatta jogait, miszerint bárki bárhol bármit vásárolhat, és ne érintsék még a kabátujjánál fogva sem, nemhogy a hátizsákjánál. A kevés­bé képzett elhárító-alkalmazottak vitába elegyedtek az elszántabb újköztársasági­akkal, az igazán marconák azonban rezze­néstelenül álltak falat és sarat. Közben a menet kifordulni kényszerült az épületbôl, a lemaradt egyedek még mindig a Hang utasításait követve lefagyva álldogáltak valamelyik mellékkanyarban, merthogy a valahányadik feladat az volt, hogy ily mó­don lopjanak derût az unalmas hétközna­pokba. Vagyis lett volna, a többség ugyanis idegesen kitépte fülébôl az mp3-szettet, és több mint morgolódva távozott. Ahol nem más kép fogadta, mint hogy szirénázó rendôrautók gyûrûjében éppen Sanyit és Gusztit igazoltatták. Úgy tûnt, kisebb dolguk is nagyobb annál, mintsem bármilyen melltartót tartalmazó gondolattal foglalkozzanak, mivel olyan földöz ragadt kérdésekre válaszoltatták ôket, mint, hogy: mit keresnek itt maguk; honnan jöttek; ad­tak-e be gyülekezésre vonatkozó kérelmet, satöbbit satöbbit. Sanyi és Guszti méltán méltatlannak tartotta a kukacoskodást, egy új köztársaság megalapításához képest va­lóban pitiáner piszkálódásnak vették, ám úgy tûnt, bizonyos szempontból fontos kér­dések voltak ezek. Sanyi vagy Guszti ekkor felismerve a történelmi pillanatot, kompro­misszumra hajolván elôadta iratait, miután a rendôrök türelmesen, de határozottan hazamenésre szólították fel az egybegyûlt Népet. Akik Sanyi vagy Guszti, de talán mégis inkább Sanyi felszólítására a külsô lépcsôkön szorongó Néppel elénekelték a minél inkább havazikzik-ot, és a bocitar­kát. A csalódott negyedikesek teli torokból harsogták bele a Váci úti csúcsforgalomba a veszettnek tûnô akció himnuszait, amikor a rendôrök gyûrûjébôl Guszti még odaki­áltotta: visszavágó egy hét múlva! A Népet nehezen lehetett megvigasztalni, sokan közülük magasabb sebességbe kap­csolva hazaindultak, és a 4K! fiaskója után az 5K! megalakítását sürgették. Mások ele­mezték a történteket és oszlatástól tartottak. Volt, aki provokációról beszélt, és azt taglal­ta, mi lesz, ha egyszer valami mást kérnek tôlük Virág elvtársék. Persze a többségnek fogalma sem volt arról, ki lehet az a Virág elvtárs, ôk csak Sanyit ismerték, és egy ki­csit Gusztit. Mindenesetre az elszántabbak nem hátráltak, és nem sértôdtek, hogy ép­pen saját plázai életterük vetette ki ôket ma­gából (ôrült félreértés), és kissé elkenôdve, de törve nem, várták a folytatást. És valóban, öt nappal késôbb titkos kör­email érkezett: „múlt péntek este egy sár­gasisakos vágányfelelôs, akinek azóta meg­rendült a párkapcsolata, azt kiabálta, hogy egy hét múlva itt bizony visszavágó lesz. A lépcsô tetejérôl zord biztonsági ôrök sorfa­la nézte. Ha ott voltál, nem is kell tovább mesélnünk a történetet. Egy a lényeg: ta­lálkozunk szombat délután 5-kor a Lehel téri templom elôtt. A tudnivalókat a hely­színen mondjuk el.” És így is lett. A Nép kitartó, és hátrálni nem óhajtó szelete a megadott helyen és idôben megjelent. Békésen, de elszántan hallgatták a haditervet, csendesen bólo­gattak, most nem volt semmiféle mp3-as hókuszpókusz, a feladat világos volt, vég­rehajtása fegyelmezettséget és pontosságot igényelt. Vezényszóra megindultak, a me­netet ezúttal nem kísérte újságírók, fotó­sok, és tévések hada, azon egyszerû oknál fogva, hogy nem volt menet. A konspirá­ció részeként ugyanis a Nép négy-öt fôs csoportokban beszivárgott a WE-Citybe, hogy ott szinte újraegyesüljön. Persze csak óvatosan, nehogy idô elôtt szemet szúrja­nak az ôr-védeknek (a fôfô már az elején kissé gyanút fogott, de nem szólt). A 4K! népe pedig rendületlenül teljesítette kül­detését, odabent ügyesen elvegyült a III. Köztársaság, az 5K!, s ki tudja még kifélék híveivel, és visszavágásképpen mulatságos pózban lefagyott. ● 11 BUDAPEST 2009 május

Next

/
Thumbnails
Contents