Budapest, 2009. (32. évfolyam)
4. szám április - A hátsó borítón: Török András: Simplicissimus
Mottó 2 Nem mindenki pesti ember, aki pesti. Van, akit idevert a sors, s élhet akár harminc éve Pesten, mégsem pesti ember. Itt is születhetett, mégsem az, hogy lábán angol cipôt, testén londoni divatot hord. Mindez csak álöltözet rajta, a lelkében – úgy lehet – még mindig, haláláig cúgos cipôben, lüszterkabátban jár. Bélyegesen vidéki, s e nagyvárossal, különös zajlásával, idegen szokásaival mindvégig ellenzékben van. S van aztán, aki csak tegnap érkezett föl Pestre, s máris beletalált, máris pesti ember – mert sohasem is volt, Bagoson sem volt egyéb. Pesti embernek lenni, abban az értelemben, hogy az urbanitás s ezen is túl, a pestiség minden rejtett ízével elteltnek – pesti embernek lenni – nyilván éppúgy, mint vidékinek – valami külön szellemi kategória, még az eredettôl is függetlenül, sôt több is ennél: rang . RÓNAI MIHÁLY ANDRÁS (1935) Két név siratása Az egyik megélt néhány szép évet a XIII. Csanády és Kresz Géza utca sarkán: „Hideg Burkoló”. Virtigli szendvicsbolt volt, frissen, kifejezett vásárlói akaratra készülô áruval. Minden idôk legszellemesebb boltneve? Angolra is le volt fordítva a cégtáblán. Nem fogják kitalálni, hogyan: „Lord Sandwich”. Még az évszámok is szerepeltek alatta, nehogy összetévesszék a cím elôbbi és utóbbi birtokosaival: 1718-1792. Már egy éve is talán, hogy bezárt. Helyén egy Vén Cigány nevû vendéglô, amely nemigen tud lábra kapni. A másik név csak futó epizód volt a pesti vendéglátóhelyek zajos és gyorsan változó színterén: „Feketézô” volt a neve annak a presszóba ojtott ebédelô helynek, amely az V. kerületi Kristóf téren mûködött kb. 2005 és 2007 között. Ötven év alattiak talán nem is értik, mit jelent a feketézés, mármint a kávézáson kívül. A második világháború utáni koalíciós években keletkezett kifejezés: illegális kereskedés, „túlzott haszonszerzés” érdekében. Rokon szavak a nepper és az üzér. Burget Lajos kitûnô Retró szótára (2008) szerint cigarettapapír, petróleum, krumplicukor, cukor, dohány, csokoládé, arany, ablaküveg, só voltak a fô árucikkek, csempész- vagy lopott forrásokból. A Feketézô helyén ma megjegyezhetetlen nevû gyorsétterem mûködik, két éven belül már a második. Simplicissimus kedvenc „ingujjas ínyenc” helyei Gerlóczy Mert ez egy semmibôl létrejött párizsi-pesti café-restaurant, és itt élvezhetô a város legszebb, leginkább szívbôl jövô, nem szexi pincérnô-mosolya. (V. Gerlóczy utca 1.) Café Kör Mert személyes, kedélyes és nagyvilági egyszerre, hallatlanul magas hatalmi/ celeb koncentrációval, sok idegen szóval. A habitüék a falra firkantott napi menübôl rendelnek. (V. Sas utca 17.) Klassz Mert itt szervírozzák a város legjobb modern leveseit, a leghagyományosabb módon, és mert a konyha az emeleten van. Asztalt foglalni nem lehet... (VI. Andrássy út 41.) Marquis de Salade Mert itt van a legkalandosabb étlap, a legkevésbé pesti enteriôr és mert olyan nagyszerûen mutatja a bevándorlók hozta életerôt. Bárcsak jobban menne nekik. (VI. Hajós utca 43.) Elsô Magyar Rétesház Kávéház Mert itt keresztezôdik leginkább a régi és az új, a konyhában és a designban egyaránt. A vécét ne tessenek kihagyni. (V. Október 6. utca 22.) Kiskakukk Mert az iksz sugarú körben lakó polgárság olyan jól érzi magát itt, hogy az sitty-sutty átragad az alkalmi vacsorázókra is. És mert itt senki sem siet. (XIII. Pozsonyi út 12.) Pizzeria da Pippo Millennium Mert egyáltalán nem pizzeria, s mert a földalatti vasutat idézô csempézés jól keveredik az autentikus olasz konyhával, s mert annyira nem divatos hely... Boldog, felnôtt szerelmeseknek ideális. (VI. Andrássy út 76., Rózsa utca sarok.) Egy tiszavirág életû emléktábla 1990-ben egy pesti polgár – bizonyos Kovács úr – elhatározta, hogy szobrot állít önmagának. El is készítette az emlékmûtervet, amely egy hétköznapi, utcai padból állt volna, melyen a saját bronzba öntött mása üldögél. Elsô lépésként lakhelyén, a Nagymezô és a Paulay Ede utca sarkán, egy bérház falán emléktáblát állított magának. Portrédombormûvet csináltatott magáról, és egy fehér márványtáblára a következô feliratot vésette fel: „Itt él Kovács Ferenc. E tábla örökítse soká mindazon állampolgárok dicsôségét, akik el tudják tartani a családjukat, s közben eltartották, eltartják azokat is, akik nekik csupán ígérték, ígérik a saját maguk élvezte jólétet; s egymást váltogatva, dagadt erszényükkel »odafönn« közmunkánkból jól élnek... Állíttatta: Kovács Ferenc 1990 szeptemberében.” A táblán mottót is szerepelt: „Csak a gyengeelméjûek állottak a fejlôdés útjába, és csak a tébolyodottak siettették azt” (Anatole France). Az emléktáblát másnap ellopták. A hatóság szedte le vagy egy gyûjtô tulajdonította el – nem tudni. Az akció emlékét ma már csak néhány újság, többek között a kisgazdák lapja, a Kis Újság 1990. november 29-i számában megjelent fotó ôrzi. Üzenet az utókornak A márciusi címlapon látható személyek, a Nagy Budapest Törzsasztal oszlopai, balról jobbra, felülrôl lefelé: Sebestyén László, Deme Péter, Vargha Mihály / Kiss Imre, Kirschner Péter, Buza Péter, N. Kósa Judit, Angelus Róbert / Ráday Mihály, Gerle János, Török András / Tosics Iván, Nemes Tamás / Vadas Ferenc, Buzinkay Géza, Zeke Gyula / Saly Noémi, Fodor Béla. Simplicissimus Budapestje * *Mottó: „Nekem mondod, pestinek, hogy füle van a tepsinek?” – XX. század végi mondás Valami régi, valami új. Még meg lehet nézni, de napjaik meg vannak számlálva... az 1966-ban gyártott metrókocsik dupla csepp alakú lámpabúráit. Amelyek annyira avittak voltak, amikor üzembe helyezték ôket. Tisztességesen megcsinált kerek króm keretbôl csüng egy induló félgömb, amelybôl nagyon hamar egy újabb csepp indul. A húszas évek európai színvonalú tárgytervezése. Ma már. Az új dolog szó szerint az utcán hever. De nem lehajolni kell érte, hanem magasra kell nyújtani a nyakunkat. A Tavaszi Fesztivál hatalmas székei megpróbálnak fesztivál-hangulatot teremteni városszerte – nem könnyû egy ekkora helyen... Talán még csak köztéri reklám. De az irány alkalmasint jó. 480 Ft
