Budapest, 2009. (32. évfolyam)
4. szám április - Csordás Lajos: Egy szobor, egy templom, egy palota
és jogból szerzett diplomát, s igen tájékozott volt a közgazdaságtanban is. Egy 1863-ban megjelent cikkével azonban – melyben kiállt a magyar alkotmányos jogok mellett –, vitathatatlan lojalitása ellenére sikerült olyannyira magára haragítania a hatalmat, hogy egyhónapos börtönbüntetésre ítélték sajtóvétség miatt, Jókaival együtt, aki lapjában, A Honban írá sát publikálta. Ez az incidens alapozta meg ez után kibontakozó, tartós barátságukat. A liberális író többször is kiállt a mindig tisztességes konzervatív úr és politikus mellett, amikor a szabadelvûek támadták. Zichy az országgyûlés választott tagjaként csupán kétszer jutott be a képviselôházba, így fôleg a felsôházban fejtett ki politikai aktivitást. S mint konzervatív elveket valló, szinte ott is mindig kisebbségben. Mai ésszel bizony nem mindig lennének elfogadhatók az álláspontok, amelyeket képviselt, de nem a népszerûség keresése miatt mondta, amit mondott. Takarékossági okokból például nem támogatta az új parlament megépítését. Ellene volt a polgári házasságnak, mert a család, s így az állam felbomlását vizionálta, ha bevezetik. A szabad vallásgyakorlás törvényét pedig azért utasította el, mert lehetôvé tette a felekezeten kívüliséget, melyben, nézete szerint újabb út nyílik a morális romláshoz. Pártját a Néppártot is abból a célból alapította tulajdonképpen, hogy legyen politikai erô, amely az elrontott, liberális törtvényeket képes lesz korrigáltatni, s ebben a harcában szövetségest keresve találta meg az utat végül az egyszerû, a vallásos népig. Más kérdésekben viszont elôrelátóbbnak tûnik kortársainál. Másoknál sokkal érzékenyebb volt például a nemzetiségek gondjaira, ellenezte az erôszakos magyarosítást, mert fontosabbnak tartotta, hogy az egyes etnikumokhoz tartozók elégedett polgárai legyenek a hazának, az ugyanis az államnak is jó. Maga hû magyarként élt. És rendíthetetlen katolikusként. Keresztény igazságérzettôl áthatva jutott el a tôke kritikájáig: követelve az igazságosabb adórendszert, a vasárnapi munkaszünetre vonatkozó törvények szigorítását, a kisiparos védelmét a nagyiparral szemben, és a földmûvesek gyarapodását biztosító törvényeket. Egyházi társaságokban is tevékenykedett, többek közt így szervezett gyûjtést a Mária utcai jezsuita központ és templom felépítésére, melynek alapkövét 1888-ban tették le, de csak több mint húsz évvel késôbb, 1909-ben szentelték fel. A jezsuita központ állítólag azért került a Mária utca sarkára, s nem a Múzeum utcába, mert ott a Károlyiakat zavarta volna a közeli harangszó. Zichyt nem zavarta. Tulajdonképpen ezt a templomot is munkássága egyik eredményének tekinthetjük. Itt, az átellenben lévô sarkon, a Mária utca és az akkori József (ma Krúdy Gyula) utca sarkán épült fel a gróf barokkos, rokokós városi palazzója 1897-ben, mégpedig egy korábbi épület, Juszt Pál 1846-ból való palotája helyén. Terveit Havel Lipót építômester szignálta, de szerepet vállalt a munkában a nála jóval ismertebb Hofhauser Antal is. Valószínûleg a hom lokzatkialakításban és esetleg a lépcsôház tervezésében vehetett részt. Ezeknek a díszítôelemeknek a megalkotásához ismert barokk épületek díszeit vette alapul, feltételezhetôen egy mintakönyv alapján. „A fôkapu ablakrácsa a bécsi Peterskirche ablakrácsa lehetett, a kapualj két nagy kapukeretének elôképe a bécsi Belvedere-ben található, az északi oldalszárny elsô emeleti udvari ablakai fölötti stukkódísz elôképe a göttweigi kolostor mennyezetén látható” – írja a 2007-2008-as felújítást megelôzô építészeti tanulmány. Az eredetileg kétemeletes palotában három leányával, fiával és feleségével élt a gróf, amikor éppen nem Abonyban, vidéki birtokán tartózkodott. Egyébként a tervek nem is a gróf, hanem a feleség, Zic hy Lívia grófné nevére szóltak. Pontosan láthatjuk rajtuk a szobák korabeli elrendezését. A földszinten az udvarról nyíló istállót és kocsiszínt találunk – ahogy egyébként más arisztokraták környékbe-34 BUDAPEST 2009 április fotó: Sándor Tibor
