Budapest, 2009. (32. évfolyam)
3. szám március - Horváth Júlia Borbála: Rózsát a Rózsadombra!
rózsa – mely 2000-ben a kereszténység, és Róma alapításának kétezredik évfordulója alkalmából rendezett versenyen park- és futórózsa kategóriában gyôztes lett – , már Amerikában is kedvelt fajta. Vagy a Verecke és a Székelykeve nevû; mindnyájan igen kedvesek nekem.” Márk Gergely minden nap kimegy hálás rózsanépségéhez; jelenleg hatszázhetven rózsatôvel foglalkozik, s közülük számos fajtajelölt vár ugrásra készen, hogy valamely nagy elôd nevének további halhatatlanságot biztosítson. S noha az ember többnyire a szemével választ, ránézésre nehéz eldönteni, melyik egyednek ki volt a felmenôje. Ezért pontosan lejegyzik, mikor és hol, kik között történt a frigy, mikor nemesedett végleg önálló fajtává, és milyen tulajdonságokkal rendelkezik. Az Ady Endre emléke (August Seebauer + Arad; 1991), aki hatvan centiméter magas, szétterülô, lombozata világoszöld, levele középnagy, gyengén fénylô, virága telt, élénk, világos meggypiros, mérsékelten illatos fajta. Mellette ott pompázik a Csáktornya (Finnstar + Pest; 1994), a kisebb termetû, tüzes lazacpiros, és az ôszig folyamatosan virágzó, a szárazságot oly jól toleráló, a betegségekkel szemben ellenálló, hôálló, fagyálló Déryné (La Sevillana + Buda; 1991), akik szépen megtûrik maguk mellett a kehelyszerûen szétterüló ágyrózsát, a Dobó Katicát (Blaha Lujza emléke + Örzse; 1994), és az Egressy Béni emlékét (1994), aki ismeretlen magoncként fejlôdött sudár fajtává, egyesítve magában a megpróbáltatásokkal szembeni ellenálló képességet és a folyamatos virágzás buja termékenységét. Medgyes, Merengô, Mohács, Nagy Imre emléke, Napkelet, Nyárád, Pozsony, Radnóti emléke, Ruttkai Éva emléke, Sicc, Szentendre, Szerb Antal emléke és Sziporka, hogy az ABC második felébôl is idézzünk a tearózsák, hibridek és floribunda rózsák után néhányat. „Családunkban sajnos nincsen követôm. Ehhez a munkához megszállottság kell, a fiatalok pedig húzódoznak az ilyesmitôl. Az egyetemen, ahol tanítok, egyik kollégát komolyan érdekli eddigi munkásságom, és szeretné folytatni. Ô még nem nemesít, csak értékel. Persze az még mindig csak az út eleje, a meglett fajtákat védeni kell, s mivel rózsajogdíj nem létezik e hazában, és a licenc-díjak valahogy mindig elfelejtôdnek, a nemesítô védi a mûvét, ahogy tudja. A legfontosabb, hogy minél több fajta rózsám minél több kertben, parkban, régióban és az országhatárokon kívül elterjedjen. De az nem úgy van, hogy az érdeklôdô egyszerûen bemegy a boltba, és megveszi, amelyik tetszik neki. Az én fajtáimat fôleg faiskolák forgalmazzák; mintegy kétszázötven-háromszáz félét. Szerencsére került önkéntes segítségem is; egy nyugdíjas rózsabarát, aki a terjesztéssel foglalkozik, elsôsorban Németországban. Persze itthon is szükséges terjeszteni. Régi tervem, és már javasoltam a Városnak is, hogy ültessék be a Rózsadombot a nevéhez illôn. Olyan szomorú, hogy csak a nevében találni rózsát.” ● 19 BUDAPEST 2009 március Márk Gergely díjai: Munka Érdemrend ezüst fokozata, 1979 Munka Érdemrend arany fokozata, 1983 Magyar köztársasági Arany érdemkereszt, 1999 Arany János Közalapítvány a Tudományért Darányi Ignác szakkuratóriumi díj, 2002 Fleischmann Rudolf-díj, Magyar Gyula emlékérem, 2003 A Rózsanemesítôk Római Nemzetközi Versenyének harmadik díja, 2005 Magyar Köztársasági Érdemrend Lovagkeresztje (polgári tagozat), 2007 Pro Urbe Budapest, 2008
