Budapest, 2009. (32. évfolyam)
3. szám március - Pogány György: A főváros folyóirata
A második világháború alatt a magyar könyvszakma nehezen felmérhetô veszteségeket szenvedett, elsôsorban emberi életekben, de az intézményeket ért anyagi károk is hatalmasak. Mindezek ellenére a harcok elcsitulta után nem sokkal már a kibontakozás jelei mutatkoztak; Budán például még tartottak a harcok, amikor a pesti oldalon, 1945. február 5-én megtartotta elsô taggyûlését a Magyar Könyvkiadók és Könyvkereskedôk Országos Egyesülete, július 12-én pedig megnyílt a háború utáni elsô könyvnap. Egyes, fôleg szélsôjobboldali és német érdekeltségû vállalatok nem mûködhettek tovább, mások megszûntek, a megmaradtak viszont, hallatlanul nehéz körülmények – romos épületek, elpusztult raktárkészletek, papírhiány, hiperinfláció – között elkezdték munkájukat. A magyar könyvszakma megkezdte az újjáépítést. S új alapítású cégek is színre léptek. A lap kiadót szül E cégek egy része a szakirodalomban meghonosodott elnevezés szerint „közületi” volt, vagyis nem magánvállalkozók, hanem köztestületek hozták létre. Pártok, társadalmi szervezetek vagy éppen egy város. Párt, az MKP alapítása volt a Szikra, a szociáldemokraták létesítették a Népszavát, a Nemzeti Parasztpárt a Sarló Kiadót mûködtette. A Magyar-Szovjet Mûvelôdési Társaság ekkor megszervezett Könyvkiadói Osztálya révén kapcsolódott be a könyvszakmába, a Parasztszövetség vállalkozása volt a Misztótfalusi Közmûvelôdési Szövetkezet, és a Szakszervezeti Tanács is megjelent kiadványaival a könyvpiacon. A hetedik ekkoriban mûködni kezdô intézmény a fôváros által életre hívott, alapításkori teljes és hivatalos nevén: „Budapest” Irodalmi, Mûvészeti és Tudományos Intézet volt. (Elnevezése 1947-ben Budapest Székesfôvárosi Irodalmi és Mûvészeti Intézetre módosult.) Megszületése közvetlenül kapcsolódott a Budapest címû folyóirathoz. Tulajdonképpen abból nôtt ki. Lestyán Sán dor (1896–1956) író és Zakariás G. Sándor (1900–1981), a városházán dolgozó tisztviselô, mûvészeti szakíró 1945. május 21-én javasolták a fôváros vezetôinek egy, a város életével foglalkozó, magas színvo-A fôváros folyóirata Pogány György Budapest címen Voit Krisztina összeállításában (A budapesti sajtó adattára 1873-1950) nyolc periodikumra, többnyire napilapra bukkanhatunk. De ha ezt a szót látjuk, halljuk, legtöbbünk az 1945-ben alapított, 1948 és 1965 között szünetelô, majd 1988-ban megszûnô, de 2004-tôl ismét megjelenô és immár XXXII. évfolyamánál tartó folyóiratra gondol. A Budapestnek és a kiadójának, az azonos nevû intézménynek megszületése szervesen illeszkedett a háború utáni demokratikus megújulási törekvések sorába. Felszámolását pedig az okozta, hogy az 1948-tól kiépülô diktatúra számára elfogadhatatlan volt egy, az értékek sokszínûségét megjelenítô szellemi mûhely puszta léte is. 1947 végéig jelenhetett meg, és nem sokkal élte túl a kiadó sem: a megszüntetését elrendelô közgyûlési határozat 1949. május 20-án kelt. 2 BUDAPEST 2009 március Az úrakezdett lapnak csak ez a kiállítási „különszáma” jelent meg
