Budapest, 2008. (31. évfolyam)
3. szám március - Vargha Mihály: Profitváltás
bemutató-, kiállító- és konferenciatermekkel, mûtermekkel. Az udvar alatti pincét kibôvítették, hátul három traktus mélységben teljesen új szárny épült, az udvart üvegtetôvel fedték le, körülötte, a tetô fölött újabb emeletet húztak. Minden eredetinek tûnô részlet újragyártott, az új ablakok ugyan osztottak maradtak, de eltérôen a klasszicista házak megoldásától, belsô síkra kerültek. Az utcai szárny csak látszólag változatlan, a Holló utca felôl érkezô már messzirôl láthatja, hogy a tetôteret beépítették, innen közeledve és a szomszédos házakból jól láthatók a két szint új társasházakéra emlékeztetô, tetôsíkba helyezett ablakai. A pince izgalmas térsora, a földszint és az emeleti boltozott terek nagyvonalú összenyitása, a falak és a boltozatok nyersen hagyott kô-tégla felületeinek látványa lenyûgözô, és jó látni, hogy az új kulturális funkcióval a házba újra élet költözött. A beszûkített udvar azonban ipari jelleget öltött, nyomasztó, ez már nem egy klasszicista ház udvara: elvesztette jellemzô emberi arányait.” (Perczel Anna) Semmi olyan építészeti plusz, téralakítási továbblépés nem történt itt, ami mûvé avatná. Mérnök-iparos munka, nem sajnálták belôle az anyagot és a pénzt, bár a vakolatlan téglafalak nem minden esetben alkalmasak mûtárgyak kifüggesztésére. A hely sikerüzemelése máris érzékelhetô, ami szinte borítékolható volt, hiszen az eklektika iránt megmutatkozó nosztalgiahullámot is meglovagolja: a spektákulum társadalmában nem lehet másképp. „A feloszlás korszakába lépett mûvészet – mint a tagadás mozgalma, amely önnön meghaladását kergeti egy olyan történelmi társadalomban, amely még nem éli meg a történelmet – egyszerre a változás mûvészete és a változás lehetetlen voltának színtiszta kifejezése. Minél magabízóbbak az igényei, annál távolabb esik keze ügyébôl a valódi önmegvalósítás. Ez a mûvészet szükségképpen avantgárd, ugyanakkor nem létezô. Avantgárdja az eltûnése” – írja Guy Debord A spektáku lum társadalma címû könyvében (Balassi Kiadó – Tartóshullám, 2006). Jellemzô, hogy a bezárt udvarban a hatalmas légtér-tömeget a pincével közös gépészeti együttesként kell kezelni – ami sokak számára eleve kizárja a komfortérzést. Vagy például mindig zavart fog kelteni, hogy egy-egy, fôképp a tévés reklámsókhoz hasonló árubemutató miatt a kiállítások nem tekinthetôk meg, továbbá hogy a ház egy része teljes egészében el van zárva a forgalomtól. De mai városi lények lévén, ebbe is hamar bele fogunk törôdni. A nagy kulturális túlkínálatban bizonyára akadnak majd olyan programok, melyekre el-elmegyünk az átalakított Jálics-házba. Kedvencünkké válásának veszélye viszont nem fenyeget. ● 9 BUDAPEST 2008 március IDC (International Design Center) – Kulturális Központ a Király utcában Felelôs tervezô: Vincze Miklós; építész munkatársak: Borsos András, Balázs István, Pudner Balázs, Wieland Balázs – VAM Design Kft.; statika: Polivka Péter. Beépített alapterület: 2470, bruttó szintterület összesen: 11990 négyzetméter.
