Budapest, 2008. (31. évfolyam)
2. szám február - Vám-pír - Kisfiú a régi Pesten
Tisztelt Hivatalvezetô úr, én vagyok az a kerületi lakos, aki egyszer már megolajozta a kapujukat. Miután többhetes vívódás után rászántam magam, megkönnyebbültem. Sôt, végre jól aludtam. A hálószobai ablakom ugyanis éppen az önök hivatalára néz..., de nem akarom Önt részletekkel untatni, inkább a lényegre térek: amennyiben a kapu nincs rendesen karbantartva, reggel negyed héttôl házunk ez oldalbeli közönsége ajtónyikorgásra ébred. Tudom, onnan, az íróasztal másik oldaláról mosolyogtató hírnek tetszik, de higgye el, nem az. Nyikorgás, csapódás. Szünet. Nyikorgás, csapódás. Csapódás. Nyikorgás, csapódás, nyikorgás, szünet (rövid). Nyikorgás, nyikorgás, csapódás stb. Ugye, még olvasni is idegesítô, hát még hallgatni... Fôleg olyankor, amikor a honpolgár éjfél-egyig dolgozik, végre lenyugodna, és akkor jön itt ez a nyikorgás meg csapódás. Képzelje el, hogy amikor éppen csak néhány órája alszik, erre kell felriadnia. De mondok mást, képzelje el ébren: sétáljon le a kapuba, és hallgassa egy kicsit! Persze, van jobb dolga is, gondolja most, pedig igazán nem nagy fáradság, sôt az még kevésbé, hogy – ahogyan legutóbbi ott jártamkor a Portavezetô úr ígérte – elrendelje a javítást. Mert ugyebár megint lemehetek, és pironkodva, igen szakszerûtlenül varrógépolajjal megolajozhatom, de két hónap múlva mi lesz? Kezdhetem elölrôl! Addig meg újból: nyikorgás, csapódás... Ne kezdjem megint, ugye? Különben is, van jobb dolgom, gondolom én most. Kedves Alezredes úr! Kérem, vegye kezébe a dolgokat, és mihamarabb intézkedjen! (De ne feledkezzen meg a csapódás-elhárításról sem, mert ahhoz igazán nem értek.) Amennyiben bármi akadálya van a dolognak, kérem, közölje, és akkor megteszem a további lépéseket éjszakai nyugalmunk helyreállítására. Mondjuk, ráveszem a többieket is, hogy leszokjunk az alvásról. Vagy a hallásról. Esetleg bérvirrasztást vállalunk. Látja, megoldásra törekszem, de hogy lássa gondosságomat is, és hogy szándékaim komolyak, a legközelebbi nagymosáskor szívesen kimosom a zászlójukat. Tekintélyes vámhivatalnak legyen rend a portája körül! Üdvözölve várom válaszát: HJB Öt nappal késôbb, a hivatallal szemközti ház lakásának ajtajában... – Jó napot, Vámtiszt vagyok. A levél íróját keresem. – Üdvözlet, én vagyok. – Megkaptuk a levelét. Észrevett valamilyen változást az utóbbi napokban? – Mintha nem lenne nyikorgás. – Nincs is! Megolajoztuk a kaput! Sôt, a teleszkópon is állítottunk. Nincs csapódás! Bemehetek egy percre? – Tessék, jöjjön, szívesen látom. – Tudja, van nyári és van téli beállítás. Ha télen a nyárit használják, csapódik, ha nyáron a télit..., akkor is csapódik. Hidegben, melegben másképp viselkedik az anyag. Dermedés, olvadás. Na, de ön érti az ilyesmit. Egy picike csavar a teleszkópban, nem nagy ügy. Megkérdezhetem, mikor olajozta be utoljára a kapunkat? – Ó, hogyne, talán szeptemberben. – Pontosan le kell írnom a feletteseimnek, mikor történt az eset. – Igen, szeptember végén. Bizonyosan emlékszem. Még nyíltak a völgyben... – Szeptember végén, értem. És kivel beszélt akkor? Tudja, azt is le kell írnom. −– A Portás úrral. Nagyon kedves volt, de talán kissé feledékeny. −– Ó, azóta garnitúraváltás történt nálunk, kicserélôdött az állomány. −– Fejek azért nem hulltak, remélem. – Nem, nem, egyáltalában nem. De ha a késôbbiekben lesz még valami nyikorgós problémája, nyugodtan szóljon az új portásnak. Kiépítettünk egy részleget, aki csak karbantartással foglalkozik. – Egyszerûen odamegyek és szólok? Semmi maszatolás? – Nem is! Szívesen segítenek önnek, s mindazoknak, akiknek panaszuk van. A zászlót is rövidesen újra cseréljük, tudja, kimosni nem szabad, csak leselejtezni. A régi szelek már az újat fújhatják! ● 39 BUDAPEST 2008 február Vám-pír Egy újabb felfedezésre váró Budapestszerzô: Zolnay Vilmos. Aki ezer és ezer! gépiratos oldalban foglalta össze még az ötvenes években az elôzô századfordulót követô elsô egy-két évtized fôvárosával kapcsolatos élményeit, tapasztalatait. Vonzó stílusú írásaiban részletesen mesél utcákról, házakról, társaságról és társadalomról, ismerôseirôl és a mindennapok jeleneteirôl, figuráiról. Tavaly határozta el a Nagy Budapest Törzsasztal, hogy a mûhelyében készülô BUDAPEST folyóirat 2004. évi újraindításának mindenkori március tizenötödikei évfordulóján megjelenteti az erre emlékeztetô BUDAPEST KÖNYVEK sorozat egy-egy kötetét. 2007 márciusában találkozhatott a nyilvánosság és az érdeklôdô közönség az ebben a szériában publikált elsô kötettel. Tarján Vilmos A bedeszkázott riporter címû naplójával, gettóhónapjainak eseményeit feldolgozó memoárjával. És most március 14-én, pénteken fél öttôl – mûsorral és a számozott példányok licitjével egybekötve – kerül sor a sorozat újabb darabjának „közönségtalálkozójára” a Károly körút 3. szám alatti Alexandra könyváruház kávézójában. A szervezôk azt ígérik: eseményként is kulináris élvezetet kínál ez az alkalom minden résztvevônek. És a számozott példányok licitjén baráti áron juthatnak hozzá az érdeklôdôk ismét egy könyvritkasághoz. Ezúttal Zolnay Vilmos: Kisfiú a régi Pesten címû kötetéhez, amely a szövegválogatás szerzôjének életrajzával kiegészítve (Saly Noémi munkája) hamarosan minden város- és könyvkedvelô polcára kerülhet. Kisfiú a régi Pesten