Budapest, 2008. (31. évfolyam)

2. szám február - Gács János: És megszületett a telefonhírmondó...

Az írásunk élére szedett mondatokkal kö­szöntötte 1893. február 15-én reggel 9 óra­kor a Telefonhírmondó bemondója a Ma­gyar utcai stúdióból az elsô 28 elôfizetôt. Ismerkedjünk meg az elôzményekkel! Puskás Tivadar (1844 Pest – 1893 Buda ­pest) Bell e tárgyba vágó alapszabadalmá ­nak nyilvánosságra kerülése (1876) után felkereste Edison t, munkatársa lett, s labo ­ratóriumában többek között a hálózatok fejlesztésével is foglalkozott. Vélhetôen közremûködött a párizsi telefonközpont és állomásai kapcsolatrendszerének ki­építésében, az üzemeltetésében pedig bi­zonyosan anyagi sikerrel vett részt. Az ügy, az ötlet iránti elkötelezettsége látszik ezekbôl az adatokból, s ezt csak erôsíti az a tény, hogy a budapesti háló­zat és központ létrehozására és üzemel­tetésére sikerült rávennie öccsét, Puskás Ferencet, aki ezért még katonai karrier ­jét is feladta. Mivel akkoriban Párizsban élt, bizonyosan felfigyelt az 1881-ben ott rendezett elektrotechnikai világkiállítás szenzációjára, a dalmûtelefonra, amely a C. Ader által kifejlesztett, a súgólyuk két oldalára elhelyezett mikrofonok segítsé­gével sztereóban (!) közvetítette a párizsi opera elôadását azon tizenhat szerencsés látogató számára, aki bejutott a pavilon­ba, és fülére illesztette a hallgatókat. A dalmûtelefon egy évre rá, 1882-ben megérkezett Budapestre. Puskás Ferenc és munkatársai az újságíróbál alkalmából közvetítôvonalat építettek ki a mai Asto­riánál állt Nemzeti Színház és a Vigadó között, s a vendégek ezen át hallgathatták az opera-elôadást. Ezt írta errôl a a Budapesti Hírlap: „Hunyady László nemzeti szinházbeli elôadása telefon közvetítésével, tömeges megrohanásnak lett tárgya. Annyian vol­tak a kik hallani akarták ezt a csodát, hogy a tolongásba... nagy kitartás és türelem és jó fül kellett hozzá, hogy az ember a programm e pontját élvezhesse.” Puskás 1884-ben Budapestre költözött, hogy elhalt öccse helyébe lépve átvegye a vállalat igazgatását. A „gründerzeit” lázában égô fôváros élénk üzleti élete nyilván segített a telefonhírmondó alap­gondolatának megérlelôdésében: az üz­letemberek minél több és minél frissebb, fôként gazdasági és politikai informáci­ót igényeltek. Megoldásra várt azonban az a prob­léma, hogy az „adás” ne csak néhány hallgatóhoz, hanem akár több száz vagy több ezer elôfizetôhöz is eljuthasson. Ezt a cégfônök transzformátor közbeik-És megszületett a telefonhírmondó... Gács János „Üdvözöljük Budapest lakosságát. Üdvözöljük olyan szokatlan módon, mely páratlan az egész világon. Üdvözöljük az elsô várost, amelybôl a telefonhírmondó az egész világon gyôzedelmes útjára indul.” 34 BUDAPEST 2008 február A Budapest 1896. évi február 18-ki számának címlapja

Next

/
Thumbnails
Contents