Budapest, 2008. (31. évfolyam)
12. szám december - Gács János: Ünneplő házdíszek
Thonet-ház, Budapest V., Váci u. 11/a. Tervezte: Lechner Ödön, Pártos Gyula, épült: 1888–1889 Száznyolcvan éve született Zsolnay Vilmos , a pirogránit és az eozinmáz feltalálója, a magyar kerámiaipar megújítója. Akinek gyárában, mûhelyében számos, a korszak építészeti stílusát, a szecessziót kiteljesítô díszítô és kiegészítô elem született meg a legszebb korszakát élô Budapest palotáihoz, igényes házaihoz. Az évfordulóra a Magyar Szabadalmi Hivatal rendezett kiállítást „Zsolnay 180” címmel. Összeállításunkat ennek anyagából válogattuk, szép karácsonyi kollekciót kínálva az ünnepre készülô olvasónak. A Magyar Szabadalmi Hivatal kamarakiállításán a muzeális tárgyak mellett számos – néha különleges részletességû, vagy különleges helyrôl készült – színes felvételen mutatták be a Budapesten, illetve Pécsett található kerámia épületdíszítéseket. Zsolnaynak az eozin a legismertebb találmánya, azonban két másik, nagy jelentôségû mûszaki újdonság is született munkássága nyomán: a porcelánfajansz és a pirogránit. Az elôbbi a porcelánnál kevésbé törékeny anyag, amelybôl kiváló és igen esztétikus edények, dísztárgyak készíthetôk, s amelybôl kétszeri égetéssel sajátos, enyhén kidomborodó díszítésû tárgyak állíthatók elô. 1925-ig gyártották. A pirogránit fagyálló, színezhetô épületkerámia, amelyet nagy tömegben és igen változatos, gyakran magas mûvészi színvonalú kivitelben használtak fel a századforduló körül lázas ütemben fejôdô és építkezô ország épületein. Idôtállósága folytán ma is számos szép példájával találkozhatunk, nem csak Budapesten. A Zsolnay név hallatán ma mindenkinek elôször az eozin jut az eszébe. E technológia kidolgozása során megkísérelte reprodukálni, vagy inkább újraalkotni a keleti (például perzsa), illetve régi itáliai (az úgynevezett gubbiói) kerámia tárgyakon alkalmazott lüszteres mázakat, az ilyen tárgyak elôállításához szükséges eljárást. (A lüszter olyan fém-oxid, illetve fémsótartalmú mázat jelent, amely redukáló atmoszférában való kiégetés után sajátos, fémesen, áttetszôen, színjátszóan fénylô [irizáló] megjelenést kölcsönöz a kerámiatárgynak.) Zsolnay segítséget kért a neves egyetemi tanártól és kerámiaspecialistától Wartha Wincé tôl. Közös kísérleteik eredményeként mázak sora és egy sajátos égetési technológia született, s ez a komplex mûszaki teljesítmény a hajnalpír görög nevérôl („Eos”) az eozin nevet kapta. A legkülönlegesebb, legvarázslatosabb hatású épületdíszítmények elôállítása során együttesen alkalmazták a pirogránit alapanyagot és az eozin-technológiát, azaz a pirogránitból készült épületdíszeket eozinmázzal vonták be. A képeket szemlélve ma is nyilvánvaló a következtetés, hogy a századfordulós „aranykor” csillogása nem kis részben éppen Zsolnay Vilmosnak és munkatársainak volt köszönhetô. ● Ünneplô házdíszek szöveg: Gács János, fotó: Pettendi Szabó Péter 16 BUDAPEST 2008 december Szent Gellért fürdô, férfi termál részleg, Budapest XI., Szent Gellért tér 1. Tervezte: Hegedûs Ármin, Sebestyén Artúr, Stark Izidor, épült: 1911–1918
