Budapest, 2008. (31. évfolyam)
12. szám december - Valaczkay Gabriella: Akikre nem sújt a kalapács
Sokak szerint másfél évtizede mondható, hogy „lendületben” a magyar mûtárgypiac, mások már a rendszerváltást megelôzô évektôl számítják a gyûjtô- és a vásárlókedv feléledését. Ami viszont nem megítélés kérdése, hanem tény: megdöbbentô mértékben felértékelték az árverések a 19. század második és a 20. elsô felének magyar mestereit. A legjelentôsebb budapesti mûtárgykereskedôk a kilencvenes évek közepétôl azon kapták magukat, hogy egyszeriben tízmilliókért üthetik le Gulácsy Lajos, Csontváry-Koszt ka Tivadar, Munkácsy Mihály és Rippl-Rónai József festményeit. A vételárak a 2000-es évek elejére – ahogy számítani lehetett – átlépték a százmilliós álomhatárt, megállásról azonban szó sincs, sôt, egyes szkeptikusok már a magyar mûvek irracionális túlértékelôdésétôl tartanak. (Mindez szöges ellentétben áll a kortársak piacával: bár a legnagyobb aukciósházak vezetôi az utóbbi években igyekeznek a kortárs mûvészek hóna alá nyúlni, mûveikbôl kiállítást, árverést szervezni: az árak messze elmaradnak a klasszikusokéi mögött.) Az aukciós toplistán sokáig (2003-tól 2006-ig) a nemrég tulajdonosa nevét fölvett Virág Judit (egykori Mû-Terem) Galéria tartotta a csúcsot, mégpedig Munkácsy Poros út címû, 220 millió forintot elért festményével. Az árveréseit rendszeresen a Budapesti Kongresszusi Központba szervezô mûkereskedô nem hitte, hogy még egyszer sikerül dugig megtöltenie a Pátria termet. – 2003-ban, a rekorder Munkácsy-kép aukcióján kellett utoljára kinyittatnunk a az erkélytraktust is, hogy mindenki beférjen. Nem reméltem, hogy ez megismétlôdik az idei ôszi aukciónkon – meséli. – Igaz, nagyon erôs anyaggal álltunk ki, de az azért mégis ritka, hogy a katalógus utolsó tételét is elviszik. Most 175-bôl árultunk annyit, mint máskor 250-bôl – magyarázza Virág Judit , aki – mielôtt beszámolója önreklámba csapna át –, a pillanatnyilag alig kiszámítható piaci viszonyok elemzéséhez kanyarodik, s így summáz: – Bár észrevehetôk bizonyos összefüggések, a hazai mûtárgypiacról jelenleg majdnem bármi kijelenthetô, de annak az ellenkezôje is. Magyarországon az elmúlt években mindenbôl kevesebbet vásároltunk, és most amúgy is szorult helyzetünkhöz hozzájött a pénzügyi világválság. Ám egyre inkább úgy tûnik, ez a hazai aukciókat nemhogy sújtotta volna, inkább föllendítette a forgalmukat. A BÁV nemrég lezárult ôszi mûvészeti árverésén például az összes ritkaságot elkapkodták, többek között Aba-Novák Vilmos Körhintáját és Munkácsy Pillanatnyi fölhevülés címû kosztümös zsánerképét is. – Sokan kérdezik tôlem mostanában, minek tulajdonítható ez a pezsgés. Valójában nagyon egyszerû – magyarázza Virág Judit . – A 12 BUDAPEST 2008 december Akikre nem sújt a kalapács szöveg: Valaczkay Gabriella, fotó: Sebestyén László Recesszió, válság, mélyrepülés, pangás, pánik. Megkérdezhetnénk az üzleti szféra bármely ágazatának csúcsmenedzserét, ezek a kifejezések aligha hiányoznának az elmúlt félév beszámolójából. Nem elég, hogy Magyarország gazdasága évek óta nem kecmereg ki a kátyúból, utolért bennünket a válság. Egy csapat mégis megúszni, sôt meglovagolni látszik az egész ország feje fölött összecsapni készülô hullámokat. A mûkereskedôké. Virág Judit ôszi aukcióján például a Kongresszusi Központ csillárján is lógtak, Kieselbach Tamás pedig most, decemberben kijelentheti: galerista pályafutása egyik legélénkebb szezonját zárta.
