Budapest, 2008. (31. évfolyam)
12. szám december - Horváth Júlia Borbála: A cizellőr és a kultúraszag
A Várkertbazár egykor a királynak épült, hogy kicsit aláereszkedve Várból láthassa a Dunát. A kereskedôknek is épült, hogy a csere-berét kellô forgalom közepette végezhessék. A népeknek is épült, hogy éljenek már kissé, és jó polgárokhoz méltón barátkozzanak, s költsenek kicsinyég. A szobrászoknak is épült, hogy alkossanak, s hassanak a földszinti mûtermekben. A városnak is épült, hogy cicomaságát erôsítve szépítkezzék tovább. De király oda soha sem költözött, a kereskedôk tönkrementek, a népek is, a vízhordók lépcsôjét ugyan nem mondhatni, hogy a kutya se használja, de a pompa jócskán megkopott, és néhány év ifjúsági pajkos csinnadrattán kívül a közönség kerüli e tájat. De a szobrászok maradtak. Utcaszinti, keskeny fülkéikben továbbra is fölfelé álmodtak, mert a belmagasság, az tisztességes volt, a fûtés és a gázsi viszont elégtelen a hideg teleken. Mégis ragaszkodtak hozzá, sôt örökítették a mûvészdinasztiák családi köreikben; a bérleti jogot ki nem adták a kezükbôl, nyaranta még ott aludni is lehetett, no, meg nagy szükség esetén. Paulinyi János harmadik utas volt, ô mûvészbarátjától kapta a jogot, fizette a számlákat, és évtizedekig használta a mûtermet. Szerencséje volt. „Mégpedig hatalmas szerencse! Végigjártam mindhárom mûvészkolóniát. Az elit, Százados úti mûterem, lakás, plusz kerttôl kezdve a Lehel-Dózsa sarki ömlesztett kollektívig. Én vagyok az, aki közel hatvan év alatt se fejezte be a fôiskolát. Igaz, el se kezdtem. Ötvenhatban friss géplakatos diplomámmal érkeztem Nyíregyházáról Pestre. Éhes voltam az izgalomra, nyüzsgésre, mûvészetre. Senkit és semmit nem ismertem. Múzeumba, kiállításra jártam, fejbôl felmondtam a katalógust, valósággal beleszerettem a képzômûvészetbe. Autójavító-mûhelyben dolgoztam, az én satum fölé is meztelen nôk voltak kiragasztva, de nem fényképek, hanem grafikák. Egyik kollégasrác falubéli volt, ô vitt el egy kôfaragóhoz, így ismerkedtem A cizellôr és a kultúraszag szöveg: Horváth Júlia Borbála, fotó: Sebestyén László Na, és az a festett porcelántál... Rajta a Döbrentei utca 6. és 8., az Ybl-ház – most kaszinó –, mögötte a még meg sem épült Várkertbazár, melynek vizes mûtermeiben töltötte idejét feledésbe hulló szobrok, szobrocskák, kiállítási tárgyak kivitelezésével, 1967-2000 között a javíthatatlan és bôbeszédû Paul-nyi Jan, csonkult gyalog, Ady-tív, e-világhoz nem testáltatott, tegnaphoz húzó rongy pulya, aki megírta, és barátai között szétosztotta a Várbazár-sirató címû iratot, majd az eredetit valahová elhányta, s azóta sem találja. 6 BUDAPEST 2008 december
