Budapest, 2008. (31. évfolyam)
11. szám november - Horváth Júlia Borbála: Mi a szösz?
A csali ôsi trükkel él: az ölelés – hirdeti – tökéletesen ingyenes, adó- és járulékmentes, árfolyama nem anyagi értelemben emelkedhet kizárólag. Az aktivisták – fôleg leányok, mert a férfiölelgetôk dolga sokkal nehezebb, mivel kiszámíthatatlan, melyik nô veszi zokon, ha ingyen akarják megölelni, és melyik várja el – öleléstáblákkal vonulnak utcára, és boldog-boldogtalannak felajánlják szolgáltatásukat. Ekkor a boldog és a boldogtalan eldöntheti, mennyire van kiéhezve, s elalélva, párás szemmel vagy zavartan hümmögve ölelni kezd. De készítenek rámenôs transzparenst is, melyen egyszerûen felszólítják az arra járót, hogy ölelj meg! (ennek különösen a középkorú férfijárókelôk tesznek eleget), de olyat is, amin megadják a választás lehetôségét, hogy: akarsz egy ölelést? (ez a kihívást kedvelôk körében népszerû), és létezik még az internacionális, csupán informális közlemény: free hugs (elsô sorban fiatalok és turisták öleltetik ily módon magamagukat). A ceremónia esetenként egyszerû módon, máskor szemérmesen zajlik, amikor a felek elôtte és utána egymás tekintetét kapkodva rácsodálkoznak, hogy: hiszen még a nevét se tudom... (Persze akadnak olyanok, akiknek bedôlt hétvégék után ez a természetes.) Százhúsz centiméter alatti állampolgárok érdekes mód, szinte azonnal karbaomlanak, az esemény idejére félrecsapják karonülô mackójukat, gondolkodás nélkül odahagyják kissé szorongó anyukájukat, és a számukra teljességgel idegen nénit/bácsit embertársszámba véve fizikailag érintkeznek vele. Az ölelôk ily módon rövid idô leforgása alatt akár több száz ölelést is végrehajthatnak, az ölelt viszont szabadon dönthet, folytatja vagy megáll a napi egynél. Az óvatosabbja elôször kifigyeli, hogyan illik ilyenkor viselkedni, kihúzza magát, és felkészül, hogy szükség esetén néhány keresetlen szóval is kommentálja az eseményt. Ennél a résznél fölerôsödnek a képzeletbeli szimfonikusok, és az éter a távoli naplemente szûrt-vörös képzetét vetíti a résztvevôk háta mögé – persze csak lelkileg –, és a felek a fülbesúgás régi népi szokását elevenítik fel. Az áttûnés nem véletlen. Az ingyen ölelkezést hollywoodi találmányként tartják számon, miszerint a csillagok útján tûntek fel elôször az ölelô-aktivisták, holott az igazán hozzáértôk szerint Ausztráliáé a babér, ahol egy férfi elôre megfontolt szándékkal (értsd: videokamerával felszerelkezve) kezdett önálló kampányába, majd osztotta meg a felvételt milliókkal. Késôbb azonban Mia-Mi a szösz? szöveg: Horváth Júlia Borbála, fotó: Sebestyén László Könnyen megeshet manapság, hogy az ember belefut egy ölelésbe. Gondolataitól fûtötten, egykedvûen sétál az utcán, amikor hirtelen eléugrik egy sugárzó fiatal, ki által máris meg lesz ölelve. Az ölelt ekkor megilletôdve pillog, és tûri a kandi szemeket, akik hol irigyen, hol a kibicek felelôtlenségével figyelik az eseményt. Ô maga pedig próbál természetesen viselkedni, mintha ez lenne a világ rendje. Egyébként ez a világ rendje, de arról majd késôbb... 34 BUDAPEST 2008 november
