Budapest, 2008. (31. évfolyam)
11. szám november - Kravalik Zsuzsa: Közhelyes-e a jó köztér Pesten?
BUDAPEST 2008 november A nyolcadik kerület legjobb utcáiban az emberek még nem húzódtak teljesen vissza lakásaikba, talán azért, mert azok olyan picik, hogy el sem férnének benne? De azért is biztosan, mert hozzájuk, az életükhöz még hozzátartozik az ajtón túli világ, a szomszédok, az ismeretlen-ismerôsök. Sok ház lepusztult, mindenütt omladozik a vakolat, de az emberek fôleg odakint élnek, este a kapualjakban állva beszélgetnek, isszák a sörüket a kocsma elôtt. Használják, elfoglalják nap, mint nap a közteret. De körülnézhetünk a kerületben hétvégén is. Az Orczy kert például délutánonként piknikezô baráti társaságokkal telik meg, akik pokrócaikon kártyáznak, olvasnak, a nagyréten pedig akár hat-nyolc alkalmi focicsapat is elfér egyszerre, mások talpas poharakból bort iszogatnak. Ôk (azaz mi) egyszerûen használjuk, élvezzük a város adta szabad tereket. Kiülhetnék akár a saját kertembe, teraszomra is, de itt mégis valami sajátos közösség alakul ki, itt részese vagyok a város forgatagának, együtt töltjük az idôt, együtt használjuk a helyet. Boldogságszigetek Ezek a találkozások, amelyek nem együttlétek, inkább egymás melletti létezések, az ezekkel járó összekoccanások, köszönések teszik várossá a várost; teszik élhetôvé, barátságossá. „Úgy tûnik, az a tény, hogy az embereket vonzza más emberek közelsége, mintha nem férne a várostervezôk és városépítészek fejébe. Úgy mûködnek, mintha a városlakók az ürességet, a csendet, a nyugalmat keresnék. Semmi sem lehet ennél kevésbé igaz. Nemcsak mint puszta tényt kellene végre elfogadni az emberek vonzalmát a városi csoportosulásokra, hanem mint értéket élvezni kellene, és a létezését ünnepelni...” írja Jane Jacobs , a huszadik század egyik legnagyobb hatású urbanistája. Hasonló céllal, az utcák visszahódítása, élhetôségének megteremtése céljából az elmúlt évben több kezdeményezés is jellemezte Budapestet különbözô pontjain. Lakók összefogásából, civil szervezetek kezdeményezésére, vállalatok pénzén, a fôváros, kerületek saját akciói során vagy – legjobb esetben – a fent nevezett aktorok közös akarattal kisebb-nagyobb feltûnéssel, visszhanggal próbálkoztak az (élet)terek megújításával. A Lövôház utca lakói virágültetést szerveztek, hogy barátságosabbá, szebbé tegyék utcájukat, bár az utcaünnep – a hivatalok, nevezzük így, ügyetlenségébôl – elmaradt. Ingatlanfejlesztô cég belvárosi épületek belsô udvarainak megújítására, kertté alakítására alapot hozott létre (Zöld Levél Program), amelyre lakóközösségek pályázhatnak, saját munkájukat is felmutatva, miközben a megvalósításhoz, tervezéshez, fenntartáshoz kertépítészeti segítséget kapnak szakemberektôl, például a Gang csapattól. A Studio Metropolitana Budapest pikniket rendezett a város Hamupipôke sorsú gyöngyszemében, a rosszhírû, parlagon heverô Népligetben, melynek célja a figyelemfelkeltés volt, hogy a város fedezze fel a helyet mint hétvégi bulik, események helyszínét, hogy minél többen merészkedjenek be a parkba, jöjjön divatba újra ide járni. A Levegô Munkacsoport egy vasárnap performanszot rendezett a Kossuth Lajos utca külsô sávján, hogy bemutassa meny nyivel barátságosabb lehetne, ha kisebb lenne a forgalom, és talán a boltok is újra bérlôre találnának, lehetne korzózni megint a Belvárosban. Az esemény hangosabb, sikeresebb klónja a Park(oló) volt szeptemberben, amelynek keretében a szervezôk a Nagykörúton foglaltak el néhány négyzetméternyi parkolóhelyet és alakítottak ki városi boldogságszigeteket, ahol kávézni, fotelban ücsörögni, olvasni lehetett, míg az esemény megvalósításához bárki hozzájárulhatott egy-egy száz forintos érme bedobásával. A parkolóórába. Élet-vonzás a célja a privát összefogásból immáron ötödik alkalommal megrendezett FalkArtForumnak is, amelynek keretében a Falk Miksa utca boltosai más szponzorok segítségével töltik meg az utcát egyegy éjszakára élettel, forgalommal, programokkal. A sort kiegészíthetjük a hosszabb múltra visszatekintô példákkal is, mint a Ráday Kultucca, a Critical Mass városéletet felforgató tömegbiciklizései, a flashmobok, az utcazenészek az astoriai indiánoktól a blahai hittérítôkig vagy a tavalyi városmisszióig, hirtelen felbukkanó vagy folyamatosan változó mûvészeti alkotások és helyszínek, mint az 1x1 tábla a Lövölde téren, vagy az ARC kiállítás. Miközben rosszindulatú csapatok mindent megtesznek, hogy utcafoglalásokat, Közhelyes-e a jó köztér Pesten? Kravalik Zsuzsa Biciklizek végig a „nyolckeren”, a Diószeghyn a Kálvária térig, majd tovább a Lujza utcán a Teleki térig, munkába megyek. Szinte minden ház elôtt söprik az utcát, az esti szemetet – van bôven – takarítják el. Láthatóan nem házmesterek, hanem lakók. Seprûikre támaszkodva nézik az utca forgatagát, odaköszönnek az iskolába, munkába indulóknak. Kezdôdik a nap. 31
