Budapest, 2008. (31. évfolyam)
11. szám november - Várnai Vera: Álom vagy tragédia?
Népopera részvénytársaság célja egy hatalmas operaház építése volt, konkurenciát támasztandó a terézvárosi Operaháznak. A fôváros által adományozott telken Magyarország legnagyobb nézôterû, kezdetben 3200, késôbb már csak 2400 fôt befogadó színháza született meg, de nem váltotta be a hozzá fûzött reményeket. Ezért a fôváros visszavette a részvénytársaságtól a csôd szélén álló épület használati jogát. Vágó László valamit javíthatott a színpad rossz akusztikáján 1917-ben. Ekkor kapta az épület a Városi Színház nevet, ahol ezután ifjúsági elôadásokat is tartottak. A negyvenes években a nyilasoknak megtetszett az ekkor már Magyar Mûvelôdés Házaként mûködô intézmény. Ide szervezték nagygyûlésüket 1944. december 3-án. Az ellenállási csoportok – bejutva a nézôtérre – bombákat helyeztek el a páholyokban, azok a nyitóbeszéd elején fel is robbantak. A második világháború után egy ideig mozi lett a színházból. 1952-1953-ban átépítették, szervezetileg az Operaházhoz csatolták, és Erkel Színház lett a neve. A most lebontására váró épület belsô terében két, nagyméretû freskó rejtôzik. Az egyik a Szentivánéji Álom, a másik Az ember tragédiája szimbolikus képeit jeleníti meg. Mindkettô Bernáth Aurél mûve. Bernáth Aurél (1895-1982) a Somogy megyei Marcaliban született. Szülei még gyermekkorában elváltak, édesanyja egyedül maradt három gyerekével, a fiúnak hamar munkába kellett állnia. Apja segítségével egy ügyvédi irodában talált írnoki állást. Ezekben az években készültek elsô tusrajzai munkaadója családjáról, rokonairól. Elsô festménye szalonjuk enteriôrjét ábrázolta. Ezt a festményt látta meg Rippl-Rónai József test vére, Ödön , aki neves mecénás és mûgyûjtô 11 BUDAPEST 2008 november
