Budapest, 2008. (31. évfolyam)
10. szám október - Szilas Péter: Fények a pesti utcán 3.
Típusterv (VÁT) kötelezô alkalmazása – a gyártás-tervezés elônyei mellett – sajnálatosan uniformizálta, szegényítette a közvilágítási berendezések megjelenését: nem csak a fôvárosban, hanem az egész országban. De a technikai fejlôdés sem állt meg, föllépett az utcák színpadán a minden korábbinál jobb hatásfokú fényforrás, a nagynyomású nátriumlámpa. (Ezzel az ELMÛ már a hetvenes évek elején kezdett kísérletezni.) Hazai termék hiányában import lámpatestekkel létesült 1972-ben az elsô nátriumlámpás közvilágítás az Alkotmány utcában. Ezt követte a Lánchíd és Váralagút. A kísérletek története egyáltalán nem volt diadalmenet. Még mûszaki-beruházói szempontból sem. Ennek a berendezésnek az élettartama messze elmaradt az addigra befutott higanylámpákétól, és jóval drágább is volt azoknál. A szokatlan sárga szín okozta ellenérzés is sokakban felmerült, különösen a hölgyek nehezményezték a monokromatikus fénysugárban barnára színezôdô ajkuk és körmük csökkent vonzerejét... A nagynyomású lámpában – nevéhez illôen – olyan gáznyomás uralkodik, amelynek a mûködtetéséhez speciális, több ezer voltos gyújtókészülék szükséges, ez is növeli a költséget, és szerelése, javítása nagyobb szakértelmet kíván. Vagyis minden jel arra utalt, hamar véget ér ennek a rendszernek a karrierje, s bizonnyal így is történik, ha ha nem jelentkezik a hetvenes években egy döntô súlyú külsô tényezô: a nemzetközi olajválság. Ez egy csapásra fontossá tette az energiatakarékosság szempontjait, s e téren a nátrumlámpa verhetetlennek bizonyult. (Összehasonlításul: 1 watt villamos energiából az izzólámpa 14 lumen fényt állít elô, a fénycsô vagy a higanylámpa 40-50 lument, a nátriumlámpa viszont közel 100-at). Így hát ezeken a mûszaki alapokon kezdôdött meg magának a berendezésnek az erôteljes fejlesztése, hogy tartósabbá, olcsóbbá és szebb színû fényt sugárzóvá tegyék, ami teljes sikerrel járt. Napjaink kellemes, sárgásfehér fényû nátriumlámpája több mint húszezer óra hosszat mûködik (ötévenkénti csere!), és a költségei is elfogadhatóak, különösen, ha a villamosenergia-megtakarítás mellett az emberi erôben, a munkagép-költségben és az egyéb környezetbarát jellemzôkben megnyilvánuló kedvezô hatásait is számítjuk. Jövôre: centenárium Az új fényforráshoz új lámpatestekre is igény mutatkozott, e téren a hazai gyártás mellett elsô fecskeként megjelent egy magyar-belga részvénytársaság, amely idehaza kezdte el gyártani az akkor legkorszerûbb Z-típusokat. Késôbb követték ôket a legnevesebb nyugati cégek is, egyre modernebb lámpákkal. Ezek közös sajátossága a minôségi anyagok alkalmazása, a precíz optikai rendszer, a kiváló hatásfok és a csúcstechnológiával elôállított nagyfokú tömítettség, amely a nagyvárosi körülményekre jellemzô erôs szennyezôdéstôl hivatott védeni a berendezést. A hazai termékeknek más téren is támadtak versenytársai: a lámpaoszlopoknál, a szerelvényeknél és az energiaellátás anyagainál egyaránt megjelent a külföldi kínálat és eredményeként az egyértelmû minôségjavulás. A kellô fényerôsségû világítás és a gazdaságos üzemeltetés mellett egyre gyakrabban merül fel a kiemelten esztétikus, a szokványostól elütô formai megoldások iránti igény is. A korszerû lámpákat korszerû módon kell mûködtetni. Emlékszünk a kezdeti idôszak gyalogos lámpagyújtogatóira, majd a késôbbi világítási naptár szerinti kapcsolgatásra? A fôvárosi lámpák egységes mûködtetését a nyolcvanas évek óta külön vezetéket nem igénylô, hangfrekvenciás jelrendszer szolgálja, amelynek vezérlését számítógépes automatika irányítja, a mindenkori idôjáráshoz igazodva. A lámpák cseréje, javítása az eleinte emberi erôvel hordozott, majd késôbb autóra szerelt kezelôlétrák után ma már szinte kivétel nélkül biztonságos, szerelôkosaras gépkocsikkal történik. A közvilágítási szakág minden területén tapasztalható ugrásszerû minôségi javulás a korábbi berendezések újabb, immár elsôdlegesen az energiatakarékosságot szolgáló átépítését teszi lehetôvé. E feladatnak megváltozott szervezeti rendszerrel kellett megfelelni. 2001-ben az ELMÛ Rt. és Budapest Fôváros Önkormányzata egy új, közös tulajdonú céget hozott létre. A fôvárosi közvilágítás fejlesztését és üzemeltetését ettôl kezdve teljes körûen egy, a szakterületre specializálódott vállalat, a Budapest Dísz és Közvilágítási Kft. (BDK) látja el. A megalakulást követô mintegy három év során ez a szervezet korábban szinte elképzelhetetlen mértékû, az egész városra kiterjedô, átfogó közvilágítási rekonstrukciót hajtott végre. A közel 75 ezer lámpatestet érintô vállalkozás a világítási szint számottevô javítása ellenére a beépített teljesítményt 33,9-rôl 22,5 megawattra csökkentette, s ezzel mintegy harminchárom százalékos energiamegtakarítás vált lehetôvé. A fôvárosi villamosüzemû közvilágítás jövô tavasszal, 2009 áprilisában ünnepli centenáriumát. Vagyis most a kilencvenkilencedik évnél tartunk abban a történetben, amelynek állomásait ebben a háromrészes cikksorozatban megkíséreltük összefoglalni. Megmutatva és bizonyítva, hogy környezetünk komfortjának ez a nagyon is észrevehetô, mégis észrevétlen rendszere milyen hosszú – és talán sikeresnek minôsíthetô – utat járt be Budapesten. Mindennapos szolgáltatás, amely nélkül ha akarnánk s megpróbálnánk, sem tudnánk elképzelni az életünket. ● 35 BUDAPEST 2008 október Az elsô ostornyeles a körúton Világító térplasztika a Csobánka lakótelepen
