Budapest, 2008. (31. évfolyam)
10. szám október - Hidvégi Violetta: Ötvenkét év, tizenkétezer tervlap
gondolni feladatát, és magába szállva levonni a következtetéseket. A jelentôs közcélú épületek, Vigadó és Német Színház mellett a figyelem a partszabályozás, valamint a lakóházak építése során is a tartós és biztonságos építôanyagok alkalmazása felé fordult. Az árvíz: lehetôség... A tragédia 1839-ben, mint kagylóban a szennyezôdés a gyöngyöt, kikényszerítette Pest város építési szabályzatát. Az árvíz tanulságai nyomán elôírták, hogy a földszinti padozat az árvíz szintje fölé kerüljön, építôanyagként vagy jó építôkövet vagy kellôen kiégetett téglákat és jó habarcsot használhattak. Kitért az elôírás a falak megfelelô vastagságára is. Sem a föld szintje alatt, sem a padláson nem lehetett lakásokat építeni. A legkisebb lakás helyiségei: egy szoba, egy kamra és egy konyha. Két lakásnak nem lehetett közös konyhája. (Hány társbérlô örült volna e határozat betartásának az 1950-es, 60-as években!) Elôírták az új épületek tûzbiztos lefedését is. Az esztétikai szempontokkal azonban szabadabban bánt a szabályozás: „A szükségletek és az ízlés sokrétûsége a külsô díszítésre vonatkozóan nem engednek meg semmiféle elôírást, az erre illetékes Szépítô Bizottmánynak azonban minden, a szép építômûvészet, vagy az illô elrendezés szabályaival ellenkezô homlokzatdíszítést – melyet a benyújtott építkezési tervhez csatolt rajzon fel kell tüntetni –, az ezekre történô határozott utalással megfelelôen módosítani kell.” Az árvíz után majd tíz évvel készítette Brein Ferenc Pekáry Imre Pest városi alka pitány ma is álló házának terveit a Király utca és Csányi utca sarkára. Homlokzati megfogalmazásában ez a pesti romantika egyik legkorábbi alkotása. A tervet azonban nem szellemi alkotója, hanem Pollack Ágoston szignálta Brein Magda özvegyi mesterjogán. Itt egy építészdinasztia (amelybôl több is mûködött a korszakban például a Zitterbarth , a Kasselik ) negyedik tagjáról van szó, aki apja, Ignác halála után nem saját, hanem anyja neve alatt tervez, míg a kivitelért egy céhtag, jelen esetben Pollack Mihály fia vállalta a felelôsséget. Komárik Dénes Brein Fe rencrôl és a családról készített monogra fikus feldolgozásából ismerhetjük meg a történetet. (Ez a példa felhívja a figyelmet a kutatók felelôsségére a tervek szerzôségét illetôen.) A kor komplex dokumentációja szintenként alaprajzokkal, metszettel és homlokzattal egy tervlapon látható. Ezt látta el pecsétjével és engedélyezési záradékával a Bizottmány. A beadott tervek egyik példánya az építtetônél, míg a másik a hivatal irattárában, levéltárunk ôrizetében maradt. Az 1960-as és hetvenes években a gondosabb kezelés érdekében a mellékletként benyújtott tervlapokat kiemelték az iratok közül, hiszen méretük jóval meghaladja azokét, és a levéltár tervtári gyûjteményében kaptak helyet. 2007. év folyamán megtörtént a Bizottmány teljes tervanyagának digitalizálása az Arcanum Adatbázis Kft. közremûködésével. A digitalizált tervek a levéltári egység rendjében, folyamatosan emelkedô számozással az indulástól megszûnéséig kutatóink számára is hozzáférhetôk Budapest Fôváros Levéltárában. A Bizottmány mûködése példát adott Buda és a vidék hasonló építési hatóságainak. A fennmaradt tervek a ma is álló épületek helyreállításában konkrét segítséget jelentenek, míg a már nem álló vagy akár meg sem épült házaké feltárja a kor jellemzô építészeti szokásait, kimeríthetetlen adatokat szolgáltatva az építészekrôl és az építtetôkrôl. ● A képek forrása: Budapest Fôváros Levéltára 32 BUDAPEST 2008 október Brein Ferenc: a Pekáry-ház „tervdokumentációja”, 1847
