Budapest, 2008. (31. évfolyam)
10. szám október - Hidvégi Violetta: Ötvenkét év, tizenkétezer tervlap
céhtag vezethette, aki a kivitelezésért is felelôsséget vállalt. A Bizottság az igényeknek megfelelôen ülésezett. A benyújtott terveket albizottság véleményezte; szakértô tagjai sorában volt építômester – elôbb Hild János, majd 1811-ben bekövetkezett halála után Pollack Mihály –, de kifejtette véleményét a váro si mérnök Degen Jakab is. „A Szépészeti Bizottságnak sajátos volt az összeállítása: az építôiparban foglalkoztatott minden mesterségnek, így az építô- és kôfaragómestereknek, az ácsmestereknek és lakatosoknak stb. biztosított helyet (mindig az illetô céh tagjai közül választva a képviselôt), és hozzájuk a városi tanács küldötteibôl és a választott polgárokból álló tagok csatlakoztak. Így e testület olyan sajátos és háromévenként változó együttest jelentett, amely felülemelkedett ugyan a régi céhrendszeren, de tiszteletben tartotta annak elôírásait. További elôny volt az is, hogy e bizottság tagjai mind képzett mesterek voltak, magas szakmai tudást képviseltek, és egységes irányítás alatt állottak” – ol vashatjuk Zádor Anna A klasszicizmus és a romantika építészete Magyarországon címû könyvében. A nádori elôterjesztés a Belvárostól kiindulva foglalkozott a város különbözô területeivel; hangsúlyosan a tervezett új városrésszel: a Lipótvárossal, de kitért a külvárosokra (Teréz-, József- és Ferencváros), valamint a határon túli területekre is. A kapuk – a Hatvani az Astoriánál, a Váci a Vörösmarty tér Váci utcai szélénél – lebontásával az ôsi városmag kinyílt a külsô területek felé, amelyek a beépített Belvárossal szemben teret és módot adtak a szabályozásra. Különösen nagy lehetôségeket hordott magában az 1780-as évektôl fokozatosan beépülô Lipótváros, mely mágnesként vonzotta a kereskedôket, elsôsorban a görögöket (a délvidékrôl ide származott, a görög-keleti valláshoz tartozó képviselôiket), majd a nemeseket. A már álló középületek mellett – Újépület, sóhivatal, harmincad-hivatal – egyre több lakóház épül itt. „Elsô futó pillanatra meg lehet ezen városrészen ismerni, hogy a legfiatalabb, és hogy már helyzete miatt – közvetlenül a Dunához simulván – kiváltképpen hivatva van Pest jövô nagyságának s európai jelentôségének központjává alakulni, s e hivatásának meg kell felelnie, ha békében folyandnak le a napok s a város lassankénti kifejlôdése erôszakosan félbe nem szakasztatik. A Leopoldváros utai s utczái általánosan szélesek és szellôsek, a házak építésmódja könnyû és csinos, többnyire mindnek megvan tág udvara, széles világos lépcsôje, új divatú magas ablakai, mik a lakást e város részében olly kellemessé teszik. A térek vagy piaczok itt szépek, s tágasak...” – mutatja be a területet az 1845-ben készült Buda-Pest a magyarok fôvárosa vagyis ezen testvér-városban létezô minden nevezetességek és látni méltó dolgok leírása címû munka ismeretlen szerzôje. Ez a városrész a két Hild közös alkotása. II. József , majd József nádor in tenciói nyomán Hild János tervezte a városrészt, amelynek legszebb épületeit fia: Hild József (1789–1867) emelte. Paloták a Roosevelt téren A város legfestôibb pontjaként számon tartott, a mai Roosevelt teret övezô épületeket a nagy mester 1822 és 1834 között építette. Délen a Pesti Polgári Kereskedelmi Társulat a tér felé oszlopcsarnokkal forduló székháza állt, amely 1851-tôl a börzét felváltó Pesti Lloyd Társaságról Lloyd palota néven vált ismertté. Díszes emeleti terme számtalan jelentôs társadalmi megmozdulás korabeli színtere. Az épület a második világháborúban megsérült, majd elbontották. A térre és a mai József Attila utcára nézett az egykori sóhivatal helyén felépült Diana-fürdô, amely 1822-tôl egészen a 19. század elején bekövetkezett lebontásáig szolgálta a vendégeket. A fürdô-29 BUDAPEST 2008 október
