Budapest, 2008. (31. évfolyam)

10. szám október - Rumi Imre: A főváros déli peremén, Budán

zárványként a körülötte kialakult lakó- és vegyes területek között. A legnagyobb probléma mégis inkább a szétszabdaltság. Országos jelentôségû nyomvonalas létesítmények (vasutak, au­tópályák, fôutak, közmûcsordák) szakítják szét a korábban összekapcsolódó városré­szeket. A Duna-part szinte teljesen elszakad a kerület lakó- és központi területeitôl, így szinte megközelíthetetlen, és ezért alig-alig használható. További gond, hogy a korábbi három településbôl összevont kerületnek nincs igazán városközpontja. Mindezekbôl szinte egyenesen következ­nek a kerület fejlesztési célkitûzései. E tekintetben a legjelentôsebb potenciál­lal a Duna-parti sáv rendelkezik. Ez a szé­kesfehérvári vasút és a Duna medervonala közötti területet jelenti, amely ma elvileg hullámtérnek minôsül, pedig itt található többek között a gyármezô gyártelepe, az egykori laktanya, a horgásztelepi üdülô­terület és Dunatelep lakóterület is. A Duna-parti sáv és a belsô városrészek közötti kapcsolatok javítására – a vasútvo­nalak korszerûsítése kapcsán – több javas­latot fogalmaztunk meg. Ezek közé tartozik a Városház tér lefuttatása a folyóig, a vas­út és 6-os út alatt, illetve az elvileg meg­dicsért, de gyakorlatilag nem támogatott ötlet: a székesfehérvári vágány áthelyezése a pusztaszabolcsi mellé. A viták ellenére mostanra mégis elôrelé­pés várható a településszerkezeti kapcso­latok javításában: megkezdôdtek néhány Duna-parti terület beépítésének az elôké­születei. Ezek hasznosításánál alapvetô követelmény a part menti közforgalmú zöldfelületi sáv megtartása és annak elô­segítése, hogy itt elsôsorban rekreációs, idegenforgalmi, turisztikai célú fejleszté­sek történjenek. Ennek feltétele például kikötôk, kerékpárút létesítése. A nagytétényi Duna-part beépítésének elôkészítése során határozottan kirajzoló­dik, hogy a terület egy vegyes funkciókkal támogatott elôvárosi iroda-központ létesí­tésére lenne igazán alkalmas. Közvetlenül a nagytétényi városközpont és kastély szom­szédságában van, így a régi városközpont komplex rehabilitációjával összekapcsolt folyóparti fejlesztés páratlan lehetôséget nyújt a régi és az új beépítés viszonyának építészeti megfogalmazására. Ugyancsak különleges városépítészeti munkát jelent a Háros-sziget természetvédelmi területe mellett lévô volt honvédségi területek más célú hasznosítása. A parti részek beépítésére a BME Épí­tészmérnöki Kar Urbanisztika Tanszéké­nek negyedévesei féléves tantervi tervként tesznek javaslatot. Közel 250 hallgató ja­vaslata remélhetôleg érdekes gondolato­kat eredményez. Budafok-Belváros képezhetné a kerület tényleges központját. Kialakítására több alkalommal merült fel újabb országos épí­tészeti tervpályázat kiírásának gondolata, ezek eddig meghiúsultak. A budafoki piac és mozi együttese a Városház tér és Törley pince (oroszlános udvar) között található. Átépítésük után funkcionálisan is jól kapcsolhatók a kör­nyezethez és a Törley pincében tervezett Borászati Központ épületeihez. Budafok-Belváros teljes rehabilitációja együtt jár a központi terület közlekedési rendszerének átalakításával. A Kossuth Lajos utca gyalo­gos utcává fejlesztése mellett elkerülhetet­len a Pécsi utca gyûjtôútként történô kiépí­tése. Mindennek csak elkezdése is képes elôremozdítani a magántulajdonban lévô épületek rekonstrukcióját vagy átépítését, átértékelôdését. Erre jó példa egy új szállo­da és étterem terve: a Promontor étterem helyén épül majd, a néhány hónapja át­adott könyvtár mellett. Budafok és Nagytétény rendkívül ko­moly építészeti hagyománnyal, különle­ges arculattal gazdagított városrész, na­gyon sokféle épületállománnyal és értékes mûemlékekkel. Minden fôvárosi kerületnek megvannak a maga építészeti, mûemléki ér­tékei, de olyan változatos megnyilvánulási formákat, mint amilyeneket e kerület hor­doz, kevés másik mondhat a magáénak. A római kori romok, a különbözô kor­szakok építészeti jegyeit magukon viselô kastélyok, a kereskedôpaloták és az igé­nyes homlokzati architektúrájú lakóépü­letek mellett megtaláljuk az egyszerûbb polgárházakat és a falusias jellegû „népi” lakóépületeket, de még a szegény barlang­lakásokat is, nem beszélve a számos érté­kes egyházi építészeti és képzômûvészeti emlékrôl: templomokról, kápolnákról és barokk szobrokról, keresztekrôl. A kerület nemcsak ilyesféle értékekben gazdag, de domborzati adottságainál fogva olyan kincsekkel is bír, mint a hegyolda­lakba felvezetô, igényesen megépített lép­csôk vagy a csapadékvíz elvezetését szol­gáló nyílt vizesárkok és bennük a „zúgók” (kôbôl rakott fallal képzett gátak) látványa. Hasonlóképpen különleges az úttest alá bukó csatornák boltozatainak megjelenése, 0a kôbôl rakott támfalak oldalában meg­kapaszkodott növények zuhataga – ezek mind vonzó látványt nyújtanak. S ebbe a körbe sorolandó a páratlan, mintegy hetven-nyolcvan kilométer hosz ­szú, összetett, sok részén többszintes pin­cerendszer, amely azonnal megragadja a földalatti világba bepillantó látogatót. Aki egy borkóstolóval összekötött séta után nem is tudja biztosan, melyik világ az értékesebb: a földfelszín alatti vagy a terepszint feletti. A felsorolt helyi specialitások megôrzé­se, megmentése megkerülhetetlen feladat. Mindezeken túl a helyenként elôkészítés alatt álló barnamezôs területek átformálá­sa megfelelô igények szerint, a közlekedési és közterületi fejlesztés és a városépítésze­ti minôség javítására tett próbálkozások is az elvárható és elvárt tennivalók körébe sorolhatók. Budafok-Tétény esetében is a forráshiány a fejlesztések legnagyobb gátja. De talán éppen az eddigi forrásnélküliség teremtett esélyt arra, hogy a jövôben megvalósuló fejlesztések során ne történjenek alapvetô városépítészeti hibák. A tervezésnél ma már csak a helyes úton szabad elindulni. ● 27 BUDAPEST 2008 október

Next

/
Thumbnails
Contents