Budapest, 2008. (31. évfolyam)
10. szám október - Nemes Tamás: Felejthetetlenül frissítő fröccsök
vizet, csevicét – az 1800-as évek közepén egyrészt még nem tudták olyan jól lezárva szállítani, hogy az ne büdösödött volna meg, és ne ment volna el belôle a buborék, másrészt a gyenge infrastruktúra miatt nagyobb távolságokra igencsak körülményes és költséges volt az áru fuvarozása. Budán 1867-ben létesült az elsô szikvízüzem: az elôbb említett Elsô Budai Szódavíz Gyár. A céget alapító Frum István gyógyszerész helyére 25 évvel késôbb lépett új tulajdonosként Werner Adolf . Az 1870-es években a Millacher L(ajos) és Wagner cég a Kacsa utca 29-ben gyártott szódavizet. Schleicher József 1894-ben néhány házzal arrébb, a 19-es szám alatt palackozott szikvizet. Wagner, Werner és Schleicher üzemeinek 1898-ban bekövetkezett egyesítését követôen az új cég vitte tovább az Elsô Budai Szódavíz Gyár elnevezést. A hôbörgô víztôl a krachedliig A Kacsa utca a 19. század utolsó negyedében vonzotta az iparosokat: itt létesült 1878-ban Ganz Ábrahám elsô – késôbb a Lövôház utcában nagyüzemmé fejlôdött – villamossági mûhelye, mint ahogy 1890-ben már a Kacsa utca 17. szám alatt mûködött az itáliai Trecentoból Budára települt Pietro Del Medico által negyven év vel korábban a közeli Bécsi kapu utcában alapított Elsô Magyar Szalámi Gyár is. Ezek az évtizedek jelentik a Gründerzeit nagy idôszakát, amikor a fôvárosban a többi között jónéhány olyan gyár is születik, amelyek ma már hétköznapi, de akkoriban a választékot jelentôsen bôvítô, kiváló minôségû enni- és innivalókat kínáltak a rohamosan gyarapodó lakosság számára. A Del Medico család már említett üzeme, a Piazzoni, a Dozzi és a Herz szalámigyárak, a Stühmer csokoládégyár, a Gerbeaud cso koládébonbon üzem, a Törley pezsgôgyár, a sört nagyüzemi technológiával elôállító Dreher és Haggenmacher gyárak mellett méltán sorolhatók ide a lakossági fogyasztás színvonalának emelésében szintén jelentôs szerepet betöltô szikvízüzemek is. A szódásüvegeken domborodó feliratok büszkén hirdették, hogy számos sörfôzde termékpalettáján is szerepelt a – dédapáink szóhasználata szerint – „hôbörgô víz”. Tisztán és fröccsben is a mindennapok elengedhetetlen itala lett. Kissrác koromban a nyári vakáció idején jópárszor rendesen megszomjaztunk, amikor haverommal a rekkenô hôségben kibicikliztünk a városszéli bányatóhoz. A közeli kocsmában az ott leginkább a fröccs készítéséhez, számunkra viszont „életmentô” frissítôként szolgáló jéghideg szódát mi persze bor nélkül ittuk. Elsôsorban életkorunk miatt, no meg azért is, mert csak erre volt pénzünk – 20 fillér. Évekkel késôbb, a múlt század hetvenes éveiben egy perzselôen forró júliusi délután külföldi vendégeimmel a Vár megtekintése után a Tabánba lesétálva bukkantunk rá az Attila úton a Mátra kisvendéglôre. A galuskával körített, ízletes szafttal tálalt mátrai aprópecsenye mellé, de leginkább a nyári hôség miatt mohó élvezettel hörpöltük a ház italkülönlegességét: jeges mustfröccsöt! Az talán természetes, hogy holland barátaim hazájában ismeretlen volt ez a véleményem szerint minden más üdítôitalnál összehasonlíthatatlanul jobb ízû, ráadásul csakis egészséges alapanyagokból, mesterséges színezékek, ízjavítók és tartósítószerek nélkül készült ital. Szinte fizikailag fáj, hogy többé én sem találkoztam ezzel a pompás üdítôitallal egyetlen általam meglátogatott vendéglôben sem. A szódavíz kétségtelenül hozzájárult nemzeti gasztronómiánk gazdagításához, hiszen magyar recept szerint a palacsinta tésztája is csak akkor igazán jó, ha készítésekor egy kissé felspricceljük. S az sem meglepô, hogy ennek a csemegének sokak szerint a legjobb kísérôje az alkoholmentes magyar fröccs: a szódavízzel jól elkevert málnaszörp. A múlt század elején felszolgált frissítô a mai márkás üdítôitalok presztízsével ért fel, ha abba Gessler Siegfried egykori kôbányai gyárában, ezüst üstben fôzött valódi málnaszörp került. Közben a szikvízgyártók kifejlesztették a krachedlinek nevezett, különleges golyózáras üveget, aminek köszönhetôen széles körben válhattak népszerûvé a málna- és citromízû szénsavas üdítôk. A minden ízesítés nélkül, „tisztán” is élvezetes szódavíz pedig a Kárpát-medencében oly gazdagon fakadó ásványvizek könnyebb szállítását jóval megelôzve tette lehetôvé a buborékos víz otthoni fogyasztásának kényelmes élvezetét. Igaz, hogy a patronos szifonok megjelenésével egy újabb örök konfliktusforrás is megszületett: ki menjen ki a konyhába szódát csinálni? Pedig további jó oka is van, hogy mindig kéznél legyen: személyes tapasztalataim szerint a ruhára, terítôre spriccelt szódavíz dörzsölés nélkül kiveszi a vörösbor-, eper- és málnafoltokat! ● 15 BUDAPEST 2008 október Wagner, Werner és Schleicher szódavízgyárának reklámja a falon
