Budapest, 2008. (31. évfolyam)
9. szám szeptember - Csider István Zoltán: Szofi és a fénybódé
minap az egészen más mûfajt hozó francia Hocus Pocusra is. Pedig nem is szereti a rappet. Ezzel a hozzáállással Carl, noha talán nem is tud róla, remekül illeszkedik az eszményi szigetlakók csoportjával szemben felállított, nem is túl szigorú követelményrendszerhez. Itt az örülhet, aki nyitott mindenre – mert itt a minden is nyitott lesz ôrá. Nemcsak az jár jól, aki elôre rögzített programtervvel érkezik a fesztre, hanem az is, aki hagyja magát meggyôzni, hogy ami jobbra, a sötét kis ösvény végén található sátracskában látható, talán ugyanúgy érdemes a kipróbálásra, mint mondjuk a világsztárok a meghallgatásra. Néha még érdemesebb. Na persze nem az APEH vagy az Új Magyarország program sátrára gondolunk itt fôleg, hanem a számtalan, nem okvetlenül zenei, de nem is életvezetési tanácsokkal szolgáló helyszínre. A kézmûvesekre, civilekre, táncosokra, színészekre, irodalmárokra. Elsôsorban a mûfajok örömteli keveredésére gondolunk. És az esetlegességre. Errôl az a lány tudna mesélni fôleg, aki a legenda szerint minden évben férjhez megy valakihez a Hajógyárin. Van, hogy egy hét alatt többször is, és mindig máshoz, hogy érdekesebb legyen. Szofi azt mondja, érdekes divatkombinációkkal is találkozni. Másféle extremitásokkal, mint mondjuk öt éve. Most is divat ugyan az elkoszolódott melltartóban járás és a batikolt póló, a punktaraj is tartja még magát valahogy, de az azóta csendben bekúszott emó stílus és változatai talán a legerôsebbek. Van, aki térdig érô szôrcsizmával int be a rekkenô hôségnek demonstratíve, más papucshoz vesz fel zakót. Szofi szerint mindenki nagyon toleráns, csak a kontaktlencsésekkel szemben érezni némi negatív diszkriminációt: sok a por. Tényleg sok. Szombaton állítólag megtelt a hely, és hát hetvenezer ember szép kis port képes kavarni, szó szerinti és átvitt értelemben egyaránt. A Sex Pistols egyesek szerint borzalmasat nyomott pénteken, mások állítják, soha ilyen jó koncerten nem voltak még. Utóbbi csoportba tartozik egy kolléga, aki úgy véli, Johnny Rottenék egész elôadása egy ha talmas, úgy a punknak, mint a jelenlévô nézôseregnek mutatott fityisz volt. Kellô 37 BUDAPEST 2008 szeptember
