Budapest, 2008. (31. évfolyam)
8. szám augusztus - Rokob Tibor: Monogram egy ház falán
Szomódon született. Családjáról csupán annyit sikerült kideríteni, hogy testvérei késôbb Csepelen éltek. A maglódi – leginkább nyaralónak mondható – házból késôbb végleg Rákospalotára költözô férfi nem sokkal letelepedése után megbecsült állásba került. Egészen nyugdíjas koráig tisztviselôként tevékenykedett a községházán. Az említett házassági okirat szerint a család a Fóti út 55. szám alatti házban élt. Ennek helyén azonban már a 70-es évek óta új építésû, modern ház áll. Katalin emlékei szerint édesanyja már a Thuróczy utcai házban nôtt fel, amelyet nagyapja építtetett. Elmondása szerint nem ez volt az egyetlen telek, majd ház a család tulajdonában. Bérbe adták ôket – de a nagyapa „túlzott jó szíve miatt” nem sok hasznot hoztak. A család elsô gyermeke, Klári még egy éves sem volt, amikor meghalt. Ezután jött Tibor, aki felnôve végrehajtóként dolgozott, de a háború elôtt leventeoktató is volt. Mivel jó néhány fegyver maradt a tulajdonában, 1948-ban elôvigyázatosan úgy döntött: elhagyja az országot. Végül Ausztráliában telepedett le. Katalin édesanyja, B. Varga Jolán, a Brunovszky vendéglô konyhájának mestere 1915-ben született. A gyermekekkel otthon maradt anya – férje akaratának engedelmeskedve – idôközben szakképesítést szerzett. Amint a lánya által ôrzött nagyméretû, díszes oklevél tanúsítja, 1934-ben a Budapesti Magyar Királyi Bábaképzô Intézetben tett sikeres vizsgát. Katalin szülei a Rákospalotai Növényolajgyárban, egy korcsolyázás alkalmával ismerkedtek össze. A gyár elôtti térségen kialakított s 1901-ben megnyitott pályának nagy sikere volt a környék fiataljai körében. B. Varga Jolán nagyon szép lány volt, még szépségkirálynô-választáson is indult. Késôbbi férje sokat járt hozzájuk udvarolni, sokszor küldött virágcsokrot a Thuróczy utcai házba, ahol hosszú ideig együtt lakott a család két nemzedéke. (A többi lakást 20 forintos lakbérért adták ki.) A ház tövében és az udvarhoz vezetô lépcsôházban most is látható vörös kôlapokat nagyapa és leendô veje már együtt rakták le. De bármilyen jó volt is a két férfiközötti kapcsolat, Bihari Varga János már nem élte meg a lánya és Brunovszky József 1938-as esküvôjét. Néhány hónappal korábban, 67 évesen hunyt el veseelégtelenségben. Özvegye ezt követôen a ma üresen álló Brunovszky vendéglô házába költözött. Katalin és édesanyja egészen a 47-es államosításig gyakran együtt ment a Thuróczy utcába, hogy beszedje a nagymamának járó lakbért. A református templom mögötti bolgárkertészeten átvágva, a Szilas patakon átkelve sokszor gyalog vagy kerékpárral tették meg az utat. Katalin a Brunovszky-villába költözött nagyanyától hallott a legtöbbet a Bihari Varga család múltjáról. Az idôs asszony új otthona a vendéglô régi, kúpos kávéfôzôkkel, zongorával, sakktáblákkal és biliárdasztalokkal zsúfolt halljából nyílt. Az idôs asszony igazi egyéniség volt. Öltözködése – sokszor viselt bordó kalapot, cipôt és ruhát – és a piacra hordott ovális kosara örök emlék marad unokája számára. 1956-ban egy alkalommal idegenek törtek be a házba, s alaposan feltúrták az özvegy szobáját. Ez annyira megviselte szegényt, hogy izgalmában szívinfarktust kapott, és azonnal meghalt. A nagymama halála után az örökségnek számító maglódi házat Katalinnak ajánlotta fel a család, ám ô az egyik unokatestvérének adta tovább, aki az ingatlanért kapott pénzbôl éppen egy Moszkvicsot tudott venni magának. Katalinnak – aki ekkor már férjes asszony volt – ezután súlyos beteg édesanyja több mint hat évig tartó ápolása jutott. A már kiválasztott balatoni nyaraló helyett egy édesanyjához közeli házat vásároltak. Ma is itt él, a Görgey utcában. Bárándra nem nagyon van ideje lemenni, de a Bogáncs utcai házhoz, ha csak teheti, mindig elmegy – bár a kapunál beljebb még sosem merészkedett. A már hosszú évek óta társasházként mûködô épületben ma is nyolc család lakik. A lakók bizalmatlanok, nehezen engedik be az idegent. Tôlem tudják meg, hogy milyen múltja is van az épületnek. Kicsit hitetlenül hallgatják a történetet. A vörös kövekre a ház süllyedése miatt itt-ott már aszfalt került, de több helyen még mindig jól látszik a család keze munkája. Matter Lászlóné, Rózsika már húsz éve itt él. Elmondása szerint legutóbb 1975-ben újították fel a házat. Akkor vezették be a vizet a lakásokba. Ahogy a dús növényekkel teli belsô udvar kútjának már nyoma sincs, úgy a hajdani udvari WC- k is már csak a múlt emlékei. Bár sok az új lakó, a kert közepén álló porolóra függesztett kocsikerék üresen áll. Hosszú ideje nincs gyerek az udvarban. A hátsó sufnisor mellett ma már a falra szerelt parabolaantennák is szerves részei a belsô térnek, az utcafronton pedig parapet szellôzôk éktelenkednek az ablakok alatt. De a felújításra váró kapu fölött remélhetôleg a legközelebbi vakoláskor is meghagyják az emlékezést lehetôvé tevô BVJ feliratot. ● 33 BUDAPEST 2008 augusztus fotó: Sebestyén László fotó: Sebestyén László
