Budapest, 2008. (31. évfolyam)
8. szám augusztus - Buzinkay Géza: Egy bohém walesi herceg felderíti Budapestet
bi kapcsolatba került, a 19. század második felében is megôrizte közéleti befolyását, igényelte a kiváltságos politikai szerepet, nemzeti elkötelezettségû tagjai is liberális, bizonyos mértékig kozmopolita szellemûek voltak. A mindig mosolygó és mindenkihez figyelmesen odaforduló Edwardnak diplomatikus modora mögött kialakulhatott markáns véleménye a magyar arisztokrácia nagy részérôl. Amikor Jálics Ferenc bornagykereskedô Ki rály utcai hatalmas pincéjén végigkisérték, a hírlapi beszámoló szerint „...végül felfedezte, hogy az a pincze épen egy katasztralis holdat foglal el: »No lám, ez a tisztelt gentleman milyen szépen meg tud élni egy hold kat. földrôl: önök meg, uraim, negyven ötvenezer hold jövedelmével, panaszkodnak, hogy nem lehet kijönni«” – mondta némi éllel. A nyolcvanas években háromszor látogatott el Magyarországra, és mindegyik alkalommal tartózkodott Budapesten is. 1881. május 12-tôl 16-ig a pesti Európa szállóban lakott, 1885. szeptember 28-tól október 4-ig gr. Festetics Tasziló vendége volt Somogy megyében, berzencei vadászaton, rövid látogatáson keszthelyi kastélyában, majd Pestre érkezve október 12-ig a Monarchia angliai nagykövete, gr. Károlyi Alajos Ötpacsirta utcai palotájában vendégeskedett a Nemzeti Lovarda szomszédságában (ma Pollack Mihály tér 3.). 1888-ban maradt a leghosszabban Magyarországon, de a legkevesebbet Budapesten. Miután Ferenc József a 12. közös hu szárezredet – a régi híres Nádor-huszárokat – „adományozta” Edwardnak, részt vett a magyar honvédség ôszi hadgyakorlatán, és huszárezredesi uniformisban meglátogatta Miskolcon állomásozó ezredét. Megkedvelhette ezt az uniformist, mert például 1891-ben, II. Vilmos német császár londoni látogatása idején az operai díszelôadáson is ezt viselte. Október 12-én a Nyugati pályaudvar királyi várótermében búcsúzott el Budapesttôl, ahol ekkor járt utoljára. Minden jel arra mutat, hogy látogatásai során Edward jól érezte magát Magyarországon és Budapesten, és valóban érezhetett valamivel nagyobb szimpátiát, mint ami az ô helyzetében pusztán illendô lett volna. Nem volt egyoldalú a rokon karakter érzése, amire a magyar sajtó többször utalt. „Csodálatos, hogy a walesi herczegben mennyire megvan a magyar typus – írta Mikszáth Kálmán –, s mindenütt kivillan az a titkos erô, mely ide vonzza s velünk mintegy amalgamizálja. – Mert valóban semmi érdeke sem lehet idejönni, mint a rokonszenv.” Edward herceg gyakran tett olyan kijelentéseket, amelyek a vendéglátóknak szóló bóknál többnek, hiteles véleménynek foghatóak fel. Még a hazai viszonyokkal és társadalommal elégedetlen Vámbéry Ármin is arról számolt be, hogy azt mondta neki: „nincs Európában az az ország, melyben otthonosabbnak érezné magát, mint nálunk.” És úgy látszik, a rokonszenvet a megismerkedés gazdagodó folyamata még táplálta is. A „magyar zenét”, a magyar nótát olyan mértékben megkedvelte, hogy szinte „udvari zenészeként” vitette elôbb Berkes Lajost, majd Béla fiát és zenekarát mindenhova, ahol megfordult, és hívta ki angliai udvaraiba. Sôt kedvenc nótái is lettek. A Nemzeti Színház operaelôadásait, az Operaház és a Népszínház elôadásait olykor naponta látogatta, és természetesen ô is kifejezte hódolatát a magyar népszínmû legnagyobb csillagának, „a nemzet csalogányának”, Blaha Lujzá nak. 1881. május 13-án kifejezett kívánságára tûzték színre a Népszínházban Csepreghy Ferenc nagysikerû népszínmûvét, a Piros bugyellárist Blaha Lujza fôszereplésével. Edward a magyar irodalmi élet iránt is kérdezôsködött, az angol irodalom magyar fordításainak gazdagságán meglepôdött, és irodalmi témákról társalgott Arany János sal, Csengery Antallal, Toldy Ferenc cel, illetve Jókai Mórral és gr. Széchenyi Bélával. A ma gyarországi mûvészetek iránt élénken érdeklôdött: 1873-ban, mint mondottuk, megnézte az Akadémia képtárát és az Esterházy képtárat, 1881-ben gróf Zichy Jenô vezette körbe a Mûcsarnok tavaszi tárlatán, ahol megvásárolta Liezen-Mayer Sándor Faust-kartonjainak „pompás díszkiadású utánzatát” , 1888-ban pedig külön kérésére kalauzolta körbe Telepy Károly a még csak készülô ôszi tárlaton. Ben czúr Gyula portréja Rudolf trónörökösrôl an y nyira felkeltette figyelmét, hogy bár ekkor csak két napig volt Budapesten, mégis beiktatott Benczúrnál egy hosszabb mûteremlátogatást. Számos iparmûvészeti tárgyat vásárolt az 1885-ös Országos Kiállításon, nagy összegekért: herendi porcelánokat, néhány Zsolnay porcelánt, a háziipari csarnokban szônyegeket, Jungfer Gyula kovácsoltvas díszmunká iból – gyertyatartókból, lámpákból – pedig többet is magával vitt, és megbízta egy vasrácsos kapu készítésével. Kastélyaiban is több magyar mûvészeti emléket tartott maga körül, és a soproni származású Heinrich von Angeli vel festtette meg azt az egész alakos, életnagyságú képét, amelyet 1888-ban a Nemzeti Casinónak ajándékozott mint a Casino tiszteletbeli tagja. Otthoni környezetébe került az a három díszmagyar öltözet, „valódi ékkövekkel”, amelyeket 1881-ben készíttetett. Nem csak a mûvészeti alkotások érdekelték, hanem a magyarországi civilizáció széles területe. 1885-ben egy héten keresztül minden nap több órát töltött az Országos Kiállításban, tüzetesen megnézve az iparcsarnokot, a kereskedelmi és néprajzi vonatkozású részeket, a lótenyésztôk kiállításait. Végül még 1888-as rövid budapesti tartózkodásába is beiktatta a Kereskedelmi Múzeum és a borkiállítás részletes megtekintését. Vasárnap elment lóversenyre is, bár ezt Viktória királynô a szigorú protestáns morál ôrzôjeként ellenezte – a budapesti vendéglátók igyekeztek mentséget találni számára, és ugyanakkor titokban is tartani, ám egy-két hírlap mégis megírta. Még a magyar nyelvvel is kezdett megismerkedni. Annak ellenére, hogy nyelvünk nehézsége visszariasztotta, pohárköszöntôibe beiktatott egy-egy magyar mondatot. Figyelemre méltó, hogy az 1900-as évek elején, már királyként, egy londoni fogadáson magyarul érdeklôdött az egyik magyar diplomata hogyléte felôl. Ám a walesi herceg mégsem csak magánember volt, hanem trónörökös. Bármennyire is távol tartotta a közügyektôl és a belpolitikától Viktória királynô, a diplomácia iránt érdeklôdhetett. 1888-as látogatása már tele volt egy uralkodói vagy trónörökösi hivatalos látogatás elemeivel. A „jó barát” érzelmei ekkorra a politikus szempontjai mögé kerülhettek még egy rokonszenves országgal szemben is. Az 1881-ben megfogalmazott remények a tartós barátságról és a nagyhatalmú patrónusról ekkorra már érzékelhetôen elillanóban voltak... Királyként VII. Edward kötötte meg Franciaországgal, majd Oroszországgal az Entente Cordiale-t. Az elsô világháború végén ez a szövetség gyôztesként felszámolta az Osztrák-Magyar Monarchiát, és megpecsételte Magyarország sorsát. ● 22 BUDAPEST 2008 augusztus Magyar huszárezredesi uniformisban
