Budapest, 2008. (31. évfolyam)

7. szám július - Csontó Sándor: A magyar színészet legnagyobb félreértése

Rott Sándor rendkívüli ábrázolóképessé­gének köszönhetôen félszáz (!) esztendôn át nevettette a magyar, az osztrák és a né­met publikumot. Legnagyobb érdeme a varieté mûfaj magyarosítása. A zseniális komikus 140 éve született Budapesten egy dolgos szabómester sokadik gyermekeként – hol máshol, mint a Király utcában? Fi­atal korától kezdve magába szívta a kör­nyékbeli gajdoló árusok figuráit, a színes vásári forgatag arcainak sajátos mimikáját. Polgári iskoláit követôen négy esztendôn keresztül egy Csengery utcai fametszô mûhely segédeit és mesterét szórakoztat­ta. Tizenhét évesen az Iparosok Egyesüle­te által rendezett mûkedvelô elôadáson a Ferenciek-bazárában olyan meggyôzôen alakította egy öreg paraszt szerepét, hogy tehetségére felfigyelt a kor rettegett kriti­kusa, Silberstein Adolf . A fiú sorsa nagyot fordult, szülôi beleegyezéssel egy német nyelvû bécsi színházhoz szerzôdött vol­na. Már érvényes papírokkal rendelkezett, amikor találkozott Oroszi Antal lal és Leit ­ner Henrikkel, az akkor szervezôdô Folies Caprice Varieté direktoraival, akik rögvest állást kínáltak neki. Tehetségben nincs hiány Sikerszériája 1891-ben, Grün kibic szere­pével indult a Folies premierjén. „Az elsô elôadás után Oroszi berontott az öltözômbe és lelkendezve mondta: – Tévedtem! Ma­gának nem hatvan, hanem száz forint a fizetése! – Tehát már az elsô nap emelték a gázsimat!” – írja visszaemlékezéseiben. A Kalabrias parti címû darab három foly­tatásban összesen 1500 elôadást ért meg, ami elôadásrekord volt a Monarchiában. Rott kivételes karikírozó készséggel, mes­teri arcjátékkal, vérbô humorral formálta meg figuráit, az ügyefogyott, de lázadó kisembereket. Sokoldalú alakító készsé­ge és bravúros rögtönzô képessége a pesti magyar nyelvû kabaré elsô és legjelesebb tagjává emelte. 1896-ban Mundi Rosen­kranz a második nagy alakítása, ez 600 elôadást ért meg. A következô évben már ô az Artista Egyesület, a korabeli színészka­mara elnöke. (Ekkoriban artistának nevez­tek mindenkit, aki a szórakoztatóiparban mûködött: zenészeket, színészeket, tánco­sokat, de a mai fogalmak szerinti artistá­kat, például zsonglôröket, bûvészeket is.) 1902-tôl Rott vezette a Folies-t, miközben nagy gondot fordított arra, hogy fôvárosi állandó színháza mellett a Monarchia na­gyobb városaiban is fellépjen. Tehetségé­re jellemzô, hogy a Nemzeti Színház jeles színésze, Újházy Ede hozzá küldte tanít ­ványait: „nézzék meg, hogyan csinálja a Rott, és utána jöjjenek vissza”. A magyar közönség elismerése mellett, a kor Eu­rópájának jeles mûvészei és uralkodói is Rott-rajongók lettek. Többször szerepelt óriási sikerrel Bécs, Berlin, Brünn, Prága színpadain, a császári család személyes felkérésére játszik ôfelsége I. Ferenc József elôtt Bad Ischlben. Ekkor keletkezhetett ez a poén: „Ki az a szakállas, egyenruhás öregúr ott, a kis Rott mellett?” Rott nem mellékesen a kártyajátékok minden trükk­jét ismerte, Vannak címmel kártyakönyvet is írt 1904-ben. A magyar színészet legnagyobb félreértése Csontó Sándor 24 BUDAPEST 2008 július A Kalabrias partin évtizedekig röhögött a Monarchia közönsége. (Rott, Pfeifer, Steinhardt és Schönberg)

Next

/
Thumbnails
Contents