Budapest, 2008. (31. évfolyam)
7. szám július - Cs. Plank ibolya, Hídvégi Violetta: Az első fényírdák Pest-Budán
elôhívása, rögzítése, valamint a pozitív kópiák elôhívása és adjusztálása (kasírozás, retusálás) – a mûtermek alaprajzi elrendezését és méretét is meghatározta. Az építkezések szempontjából a papírra készült „photograph” már egy egészen új korszakot jelentett az egy példányban készült dagerrotípiákhoz képest. A rendelkezésünkre álló dokumentumok alapján úgy tûnik, hogy a dagerrotípisták nem építettek külön mûtermet, hanem inkább a Belvárosban és a Lipótvárosban lévô jelentôs bérházak és kiemelkedô középületek bérelt lakásaiban dolgoztak. A találmányt elsôként – 1841-ben – meghonosító Marastoni Jakab a Fel-Dunasoron, az egykori Nákó-ház, (helyén Four Seasons Hotel, Roosevelt tér) második emeletén dolgozott. Volt mûterem a közeli Diana-fürdôben és a Tigris Szállóban is. Az ismert dagerrotípisták közé tartozott Strelisky Lipót, akinek elôször a szabvány tól eltérô kisméretû és „csalódásig élethû mignon” képeire figyeltek föl az 1846-os mûkiállításon. A karpereceket, nyakláncokat és gyûrûket díszítô fényképek általa meghonosított divatját kísérletezô kedvén túl korábbi aranymûves- és ékszerészmúltjával is összefüggésbe hozhatjuk. Úgy véljük, hogy a több helyiségbôl álló mûtermeket csak a papírképek elterjedése idején, az 1850-es évektôl kezdték el építtetni nagyobb számban a fotográfusok, illetve a fotográfiában kellô hasznot remélô háztulajdonosok Pest-Budán. A dagerrotípiát felváltó üvegnegatívok és pozitív kópiák kidolgozása nem csak több helyet, hanem bizonyos szempontból jóval sokoldalúbb technikai ismeretet igényelt a fotográfustól. A francia Disderi által szabadalmaztatott vizitkártyák elterjedése a fotográfiai portrék tömeges divatját eredményezte. A korábbinál olcsóbban és egyszerûbben lehetett fényképes portréhoz jutni, ráadásul: „A photográfiák folytonos szaporodásából a közönségnek elônyös árlejtési verseny keletkezett. A mily drágák voltak a fényképek azelôtt, oly olcsók most. Majd minden fényképész lejebb szállítja árait” – írta a Családi Kör címû hetilap 1864-ben. Az árverseny mindennapos jelenségnek számított, különösen miután a fényképészek az 1850-es évek második felében átálltak az új technikára és formátumra – üvegnegatívokról készített 6x10 cm-es kasírozott papírképek, vizitkártyák, vagy más néven „látogatójegyek” készítésére. A mûtermeiket is az új igényekhez igazították. Egyre nagyobb hangsúlyt kapott a reprezentáció, még akkor is, ha a kezdeti években ennek csak igen szerény formáival találkozhatunk. 1861 és 1873 között a legtöbb portréképen egyszerû bútorok és berendezések között láthatók a modellek. Ennek ellenére minden képen akad valamilyen drapéria, posztamens, váza, könyv, szobor, mellvéd, bútor vagy festett háttér, a modell korától, társadalmi státusától és foglalkozásától függôen. A „megfelelô körülmények” kialakítása minden felvételen érzôdik. A kutatást különösen fontossá teszi, hogy a 19. századi fotográfia tárgyi és építészeti emlékei közül alig maradt fenn valami, az eredeti berendezésekbôl a régi Pest-Budán gyakorlatilag semmi. „Miota a francia nemzet e titkot közlötte a világgal: általános lett az iránt mindenfelé az érdekeltség, és az azóta lefolyt 24 14 BUDAPEST 2008 július Barabás Miklós a családjával. Balra Barabás Alice (Thaly Guidóné), jobbról Barabás Ilona (Szegedy-Maszák Hugóné), mellette Barabás Elemér. Albumin. 1860-as évek Borsos József: Liszt Ferenc Festetics Leo, Liszt Cosima és férje Hans Bülow társaságában, 1865 körül. Albumin forrás: Magyar Nemzeti Múzeum Történeti Fényképtára forrás: Magyar Nemzeti Múzeum Történeti Fényképtára
