Budapest, 2008. (31. évfolyam)
6. szám június - Kirschner Péter: Tűz volt babám
Így fogalmazta meg programját a Tûzraktár csoport, amikor a független mûvészek otthonát még a Közraktárakban tervezte berendezni. Szép elképzeléseiket az épületegyüttes életveszélyessé nyilvánítása döntötte romba. Az elsô kudarc után Simor Ágnes t és társait a véletlen vezette az üresen álló Tûzoltó utcai gyárépülethez, ahol nem „szabályos” házfoglalással, hanem a tulajdonos hozzájárulásával rendezkedtek be, akkor még nem tudták, mennyi idôre. De egy sokféle területen tevékenykedô, közel másfélszáz mûvészbôl álló, új utakat keresô csoport számára már egy-két év szabadság és függetlenség is maga a történelem. 2005. június 23-án fizikai erejük teljes mozgósításával – de ötleteiknek csak töredékét megvalósítva – meg is nyitották ezernyi kíváncsi fiatal elôtt a Tûzraktér kapuit. A lelkesedés csak nem akart alábbhagyni. Egymást követték a kiállítások, színházi elôadások, mûvészeti és társadalmi kérdésekrôl folytatott viták, filmvetítések, koncertek. Voltak társulatok, zenekarok, amelyek egy-egy produkció megszületéséig költöztek be, de akadt külföldi festômûvész, aki hónapokig dolgozott egy mûteremnek kialakított helyiségben. Mindezt továbbra is ingyen, lelkesedésbôl, bevételek nélkül, saját fizikai munkájukkal biztosítva a napi nyitvatartás minimális feltételeit. Két év örömtelien izgalmas programjai, meghökkentôen izgalmas kísérletei és a közönség hullámzó, de soha nem múló lelkesedése közepette a piac elszívta a levegôt a Tûzraktár – késôbb Tûzraktér – elôl. Sem a nélkülözhetetlen vendéglátó, sem a munka nélküli hasznot remélô tulajdonos, de még az erkölcsi hasznot bezsebelô kerületi önkormányzat sem érezte, hogy megmentésre, támogatásra méltó ügyrôl van szó. Idôközben a Tûzraktér híre a kontinensen, de még a tengeren túl is sok helyre eljutott. Budapest ennek révén felkerült a „foglalt házak” hálózatának térképére. Jöttek mûvészek Svédországból, Németországból, Venezuelából, Kubából, Észtországból, akik az itteni légkörben kívántak alkotni, dolgozni. Olyanokat segített az elsô lépések megtételében, az összekovácsolódásban, akik e nélkül elvesztek volna. Simor Ágnes kissé keserûen mondja, hogy két éves tevékenységük akaratuk ellenére még üzleti sikert is hozott. Az általuk gerjesztett hírnév, ismertség jócskán felértékelte a pusztulásra ítélt ingatlant, de ezt a hasznot sohasem lehetett visszaforgatni a kulturális kezdeményezések támogatásába. Nincs út visszafelé. Amit elkezdtek, folytatni kell; másutt, de ugyanezekkel az elvekkel, lelkesedéssel. Most a Terézvárosi Önkormányzat adott ideiglenes helyet a Hegedû utca 3. számú házban, ahol már hetek óta zajlik a MADE – Mûvészetekkel a Diszkrimináció Ellen elnevezésû nemzetközi fesztivál, ahol bárki, bármilyen mûvészeti ágban bemutathatja, hogy hisz alkotásának humanizmusában, a tolerancia, a másság megismerésében és elfogadtatásában. Már az is óriási eredmény, ha az eltérôen gondolkodó, viselkedô emberek megpróbálnak beszélni egymással. Ha tudnak élményt nyújtani, pozitív érzelmeket kiváltani, megtették az elsô lépéseket. ● Tûz volt babám szöveg: Kirschner Péter, fotó: Sebestyén László Nem volt célunk lázadni. / Nem volt célunk a tiltakozás semmi ellen. / Nem akartunk házat foglalni. / Nem képviseltünk semmiféle ideológiát. / Ahhoz túl sokan, és túl sokfélék voltunk. / Alternatívát akartunk nyújtani. 36 BUDAPEST 2008 június CIVILIÁDA
