Budapest, 2008. (31. évfolyam)
6. szám június - Búza Péter: Bliccelők (II.)
Ismét új szcenárió. Címe – halljuk is – Bújócska. Társasjáték. És a kalauz a hunyó. Hamarosan megtudjuk majd, hogy zajlik ez a mûsor. De elôbb még egy rendes utas szerepel. Szuhay Balázs játssza a kedélyes villamosvendéget. A párjával. – Jó napot kívánok! Kérem, van még egy pár jegyem. Lehet jelentkezni! – Két vonalat kérek. – Kettô vonalat. – Egymás mellé. – Ahogy a dolgozó kívánja! Igaz. Dolgozók voltunk. De már nem mindenki emlékszik rá. Hogy így nevezett bennünket a hivatal. Benne a szóban az üzenet. Dolgozni muszáj. Hogy mennyi a haszna ebbôl az államnak meg annak, aki teszi, már egy másik történet persze. De ne édelegjünk tovább: kapás van! A bliccelô, aki jampinak öltözött, miközben elkerüli a jegykezelést, belefut az ellenôrbe. – Leszállok kérem! Bocsánat! – Kérem a jegyet ellenôrzésre! – Kezelve van, kérem! – Szabad? Ez a tegnapi. Három forint ötvenet kérek. Súlyos árat mutat a potyázó fancsali képe. Három kemény forint s hozzá még egynek a a fele! Komoly érvágás. Kárörvendôen nyugtázza a tanulságot a narrátor: – Hát ez nem sikerült. De most tovább beszél, összefoglalja, mit láttunk, s mit kell gondoljunk minderrôl mi, a rendes dolgozók. – Havonta átlag két és félmillió ember utazik. Ha az utasoknak csak egy százaléka nem vált jegyet, az évente nyolcmillió forint veszteség. Hat vadonatúj villamoskocsi ára. Ettôl fosztják meg magukat és másokat a bliccelôk. Pedig ilyen olcsó közlekedés mellett igazán nem helyeselhetô a bliccelés. Bízunk benne, hogy ezt elôbb-utóbb valamennyien belátják. És miközben ízlelgetjük a számokat, mondatokat, látjuk is: ha érti már, mirôl van szó, tényleg becsületes lesz a dolgozó. Meg a diák. Egyáltalán mindenki. Már a fogaskerekûre szállunk fel az újabb képekkel, azokkal mind, akikkel korábban találkoztunk. S most mindenki mosolyogva és derûsen dobja be a maga obulusát a peronon rendszeresített gyûjtôládába. Azért persze egy oktatófilm nem bízhat semmit a véletlenre. Értenünk kell, végül is, egész pontosan érteni, mirôl szólt a mese. Ehhez a hivatalos beszélônek van még három mondata: – Ez a járat kalauz nélkül közlekedik. És az utasok megérdemlik a bizalmat. Pedig senki sem mondja nekik: szabad a jegyeket? Meg vagyunk dicsérve. És ezzel: VÉGE 27 BUDAPEST 2008 június
