Budapest, 2008. (31. évfolyam)
6. szám június - Saly Noémi: Családregény porcelántálon
Jó, de mikor megy hozzá Stegmüllerhez, akinek öt gyereket szült? (Az 1874-es kassai gyászjelentésen még mind szerepel, 1893-ban, nagyanyjuk halálakor a legkisebb hiányzik a névsorból, Etelkának viszont kiderül az asszonyneve: Chilinszky .) És hol tanul meg mesterfokon porcelánt festeni? Hol tudta kiégetni a munkáit? Épp a tányér készültekor, 1887-ben – negyvennégy évesen – végez a Mintarajztanodában. Talán ott volt hozzá hátország? Ezekre a kérdésekre csak nem sikerül választ kapnom. Még annyit tudni, hogy 1867-ben – Gerster Károly halála évében – Frey Lajos, a jóbarát épít Máriának egy kis bérházat a Józsefvárosban. Ennek a bevételébôl megélhetett családostól. (Az 1880-as években itt lakott az unokaöccse, Károly fia, Kálmán – a jeles építész nem mellesleg alapítója és elsô igazgatója a Nemzeti Szalonnak, amelynek elsô tagjai között Máriát is ott találjuk – az ô címe ekkor viszont már Aréna út 16.) A Kôfaragó utca 1.–Vas utca 14.-et az IKV 1961-ben, egyéves kemény munkával a felismerhetetlenségig tönkretette: a lakásokat szétszabdalták, a lépcsôház kovácsoltvas gázlámpáját elhurcolták, a mozaikpadlót feltörték, az udvar vörös márvány burkolóköveit fölszedték, az emeletek oroszlánfejes konzoldíszeit leverték. Két éve mûemlék lett mégis, talán az utolsó pillanatban. Nézzük meg a derék Frey Lajost is? Bécsben született 1829-ben, a szabadságharc idején került Pestre. Az 1840-es tûzvész után, az 1860-as években ô lesz Baja városának újjáépítôje. Itt ismerkedik meg Türr István testvérével, Rozáliá val, akit felesé gül vesz. (Lám, megint egy fontos családi kapcsolat...) Ekkoriban építi Gersterrel a Budai Népszínházat (1861), illetve Gersterrel és Kauserrel az Alagút kapuzatát is. Fontos mûve volt az Elsô Magyar Általános Biztosító Társaság Vigadó téri palotája (elpusztult), és a Ferenciek bazára, amely viszont ma is áll. A kassai dóm rekonstrukciójában való közremûködéséért megkapta a Ferenc-József rend lovagkeresztjét. Zerge utcai háza értelmiségiek, mûvészek találkozóhelye volt, ahol Munkácsy Mihály is gyakran megfordult. 1876-ban halt meg, a maga tervezte síremlék alatt nyugodott a vízivárosi temetôben. Vissza a gyerekekhez. Mária legidôsebb húga, Constanze, úgy tûnik, egyszerûen férjhez ment. Hogy férje, Klekner Manó ki volt, mi volt, nem derült ki, de gondolom, az ô fiai Manó és Rezsô , 1892-ben a Debre ceni Torna Egylet alapító tagjai. A két „nagyágyún”, Árpádon és Bélán már túl vagyunk. Megint két lány következik: Berta és Etelka. Berta 16 évesen Kauser István építész felesége lesz, aki 1849-ben Türr magyar légiójában kapitány. Kossuth tal megy Amerikába, mérnökként dolgozik, állampolgárságot is szerez, majd visszajön Európába. 1860-ban Anconában fôhadnagy. Amnesztiával hazatér, ô lesz a pesti amerikai konzul, és építési vállalkozásba kezd. 1865-ben írja a Vasárnapi Ujság: „(Nagyszerü uj találmány.) Kauzer István mérnök hazánkfia szabadalmat kapott egy általa feltalált, egészen uj szerkezetû vas hidra, »Pannonia híd« nevezete alatt, melylyel a Dunát és még szélesebb folyamokat is, egy ivvel, minden közbeesô oszlop nélkül át lehet hidalni. [...] az eszme oly merész tehát, miszerint ha valósul, korunk legnagyobbszerü találmányai közé fog tartozni, és [...] nemzetünknek is becsületére fog válni.” (A híd modelljét el is készítették és kiállították Schlick öntödéjében.) Fivérével, József fel, a magyar aszfaltút-építés úttörôjével is dolgozhatott együtt, mert Kuné Gyula erre em lékszik: „Én éppen Kauser udvarán néztem, amint kísérleteztek a Nicholson-féle Asphalt keverék lerakásával, mikor a konzulátus egyik hivatalnoka sietett felém egy cabeltávirattal...”) 1873-ban cége tönkremegy, Kauser francia földön remél új életet kezdeni, ám ott felesége – aki majdnem olyan tehetségû énekes volt, mint Etelka húga, és bátyjuk elmondása szerint Párizsban Liszt Ferenc is gyakran kísérte bársonyos mez zoszopránját – 1885 áprilisában, 32 évesen meghal. Kauser késôbb az Egyesült Államokba telepszik gyermekeivel, Alice -szal, George-zsal és Benjamin nal. A legidôsebb, Alice (1872–1945) ott fut be majd komoly karriert: az 1890-es években nô létére sikeres színházi ügynökséget alapít – ô viszi amerikai színpadra például Ibsen t. Egy 1903-as adat arra utal, hogy nagyobbik öccse is részt vesz a vállalkozásban, Benjamin pedig 1912 és ’23 között 12 darabban játszik, s egyet rendez is a Broadway-n... Ha két bátyját világhírûnek nevezhetjük, mit mondjunk Etelkáról, a koloratúrszopránról (Kassa, 1855– Ponteccio, 1920)? Tizennyolc éves, amikor Joseph Hellmes berger, a bécsi császári opera koncertmes tere, zeneakadémiai tanár ellátogat Kassára, és meghallgatja kollégája, Elischer ragyogó növendékét. Etelka egy év múlva már a velencei La Fenice operában énekli a Rigoletto Gildáját. Elsô külföldi útjai egyikén, 1875-ben Madridban beugrik az opera megbetegedett dívája helyett, de a közönség olyan ellenségesen fogadja, hogy ijedtében elnémul a színpadon. Teljes csôd, menekül a városból. Impresszáriója, Carlo Gardini találékony és lovagias ember: a vo naton megkéri a kezét. Berlinbe már férjes asszonyként érkezik, és úgy énekel, hogy azon nyomban megkapja Vilmos császár tól az „udvari kamarai énekesnô” címet. 1876-ban Moszkva és Szentpétervár, 1877-ben Budapest, ’78-ban London és Glasgow következik: Amina Bellini Az alvajárójá ban, Lammermoori Lucia, az Éj királynôje a Varázsfuvolában. 1878-ban debütál New Yorkban, 1879-ben extázisba hozza Chicago zeneértô közönségét. Amerikában ezután többször fellép, és Adelina Patti val rivalizálva is olyan sikert arat, hogy Gerster-tortákat, -kalapokat és -esernyôket kreálnak a tiszteletére. Pattira egyébként annyira féltékeny, hogy szabályosan belebetegszik: a világhírû ideggyógyász, Charcot kezeli Párizsban. Ott is többször jár, 1883-ban Delibes személyesen tanítja be neki a Lakmé címszerepét. Karrierje sajnos derékba törik: 1885-ben Rómában megszületik a lánya – talán a halott testvér emlékére kapja a Berta nevet –, Etelka pedig elveszti a hangját, vissza kell vonulnia a színpadtól. 1896-tól 1917-ig énekiskolát tart fenn Berlinben. Annyi világnagyság kerül ki a keze alól, hogy itt nem is kezdjük sorolni. Lányából is énekesnô lesz, de anyjának a nyomába se léphet, ezért áttér ô is a tanításra. Nem mintha rászorulna: Reiner Frigyes kar mester elsô feleségének aligha vannak anyagi gondjai... A két legkisebb közül Anna életérôl nem került elô adat, az 1862-ben született Miklós viszont szintén jelentôs pályát fut be a maga területén. Vegyésznek tanul Bécsben, Stuttgartban és Zürichben, majd hazatérve „királyi iparfelügyelô”, a Magyar Királyi Ipari Kísérleti és Anyagvizsgáló Intézet alapítója és öt évvel késôbb, 1916-ban bekövetkezett haláláig igazgatója. Mondjam még el azt is, hogy Gerster Béla lánya, Jolán (1887–1957) szintén je les énekesnô, de ami ennél is fontosabb: a Liszt Ferenc Társaság alapítója és 1944-ig fôtitkára volt? (Aztán „lakását, egziszten ciáját, minden – munkával szerzett – vagyonát elvesztve, méltatlan szegénységben, egy ablak nélküli, fûthetetlen átjáró szobában élt és halt meg” – írja róla a közelmúl tig utóda a fôtitkári székben, a zenetudós Hamburger Klára.) Hát így. Most már csak azt az egyet nem tudom, miért festette rá Gerster Mari 1877-ben erre az én ménkû nagy porcelán tálamra a Döbrentei utca 6. épületét... ● 22 BUDAPEST 2008 június
