Budapest, 2008. (31. évfolyam)
6. szám június - Beleznay Éva: Stratégia? IVS?
mi folyamatok megelôzése érdekében a tervezés során meg kell vizsgálni, hogy a kerületben van-e szegregált lakókörnyezet. Amennyiben igen, fel kell tárni problémáit, és elemezni, hogy a tervezett városfejlesztési programok hogyan befolyásolják a területi szegregációt. Ilyesféle tevékenységre a már folyó munkálatokból a Magdolna negyed említhetô példaként, mint ami megelôzte az IVS indítását. Sajnálatosan a Kézikönyv egyáltalán nem foglalkozik az önkormányzatok közötti együttmûködéssel, a határokon átnyúló feladatok (például Király utca, Moszkva tér stb.) stratégiába illesztésével és az elôbb említett anti-szegregációs terv távolabbra kiterjedô hatásaival. Ez a fôváros és agglomerációja esetében kritikus hiányosság. Emellett teljes mértékben figyelmen kívül hagyja a budapesti kettôs önkormányzati rendszer kérdését, nem ad iránymutatást két önkormányzat együttmûködésére a tervkészítés folyamatában. A fôvárosi projektekhez is szükséges feltétel az IVS megléte, azonban a módszertan nem alkalmazható Budapestre. Így mi is elkezdtük azt a munkát, amelyben a fôváros középtávú integrált városfejlesztési programja, a Podmaniczky Program felülvizsgálataként megszületik a Nemzeti Fejlesztési Ügynökség által elfogadott stratégia. Ennek hátterét képezi a 2003-ban elfogadott Budapest Városfejlesztési Koncepciója is, a számos fôvárosi stratégiai dokumentum, továbbá az elmúlt években megszületett országos és régiós stratégiai anyagok, az Új Magyarország Fejlesztési Terv, a II. Nemzeti Fejlesztési Terv, valamint a régió akcióterve. A munka során hamar arra a következtetésre jutottunk, hogy a stratégia sokkal több, mint egy dokumentum elôállítása. A hagyományos tervezési megbízás nem tudja a folyamatos együttgondolkodást biztosítani, így új munkamódszert választottunk. A társadalmi folyamatok dinamikusságához igazítva a tervezés is dinamikus, rugalmas kell hogy legyen – érdekegyeztetô eljárásokkal, rendszeres visszacsatolásokkal kibôvített folyamat. Elsô lépésben, az elôkészítés szakaszában a meglévô ismeretek, adatok feldolgozásával egy idôben a város különbözô érdekcsoportjainak a véleményét is megkérdeztük. A Studio Metropolitana Futurbia programsorozatában több fókuszcsoportot alakítottak ki (szakmai, városvédô és zöld civil szervezetek; mûvészeti, mûvelôdési szakemberek és intézmények; a tudományos és akadémiai szektor szakemberei; véleményformáló értelmiség; építészek és tájépítészek; Budapesten élô külföldi lakosok; befektetôk és jeles gazdasági szereplôk). A fókuszcsoportos megbeszélések márciusban és áprilisban zajlottak a városfejlesztésben megvalósítandó értékekrôl, igényekrôl és célokról, majd a városfejlesztési forgatókönyvekrôl, majd a csoportok május elején a Jövômûhely konferencián együtt továbbgondolták a javaslatokat. Fontos, hogy a szakmai és statisztikai háttéradatok mellett a város lakóinak, érdekcsoportjainak az „adatai” is bekerüljenek a rendszerbe. Itt tartunk ma. Elsô lépésben így összefoglalható lesz az a vitairat, amelyet széles körû politikai-szakmai-társadalmi konzultációra bocsátunk. Ezt követôen lehet lezárni a stratégiajavaslatot és – még a nyár folyamán – megkezdeni a tartalmi kidolgozást. A kidolgozás idôszakában elôtérbe kerül a megvalósítás kérdése is, minden projektben meghatározzuk a munkamegosztást. Így az elkészülô végleges stratégia és program tartalmazza a legelôbb megvalósítandó célokat, az ütemezést, az érdekcsoportok szerepét és a megvalósítás finanszírozási keretrendszerét is. Az elkészülô dokumentum, a fôvárosi IVS egy végtelen folyamat pillanatképe. A jövôkép, az alapértékek és az elérendô célok stabilak, azonban az oda vezetô út folyamatosan változik. Tekintsük akár az uniós források szerepét: a támogatott projektek hamarabb valósulnak meg, így azoknak az elemei folyamatosan átrendezôdnek idôben is – de térben is, hiszen az egyensúly biztosítása a fôváros területén alapvetôen szükséges. De hasonlóképpen vizsgálandó egy-egy ingatlanfejlesztési beruházás is, például a Corvin Sétány építése, mely a térség életét megváltoztatja, s az infrastruktúra fejlesztésben átrendezi a fontossági sorrendet. A tervezés „társadalmasítása” tehát megkezdôdött. A beszélgetés és a „gyártás” összhangját kell most megteremtenünk, hogy az év második felére valóban elôálljon a Podmaniczky Program 2008-as „pillanatképe”. ● 12 BUDAPEST 2008 június Baross tér, metróállomás
