Budapest, 2008. (31. évfolyam)
6. szám június - Gerle János: Art deco Budapest
is magyar sajátosság maradt. Vannak építészek, akik szinte törésmentesen vitték át az elsô világháború elôttrôl a lakóházaikat díszítô motívumokat a húszas évekre, csak éppen indázó, hullámos vonalkezelésük vált geometrikussá, töredezetté. Jó példa erre Vermes József 1926–27-ben készült IX., Mester utca 11. alatti lakóháza: az egyébként sablonos bérház homlokzatát burjánzó plasztikus, geometrikus népi minták lepik el. Meglepô módon ô tervezte 1929–30-ban az egyik legszebb, már a nemzetközi trendbe illeszkedô art deco villát Budán, a XII., Gaál József utca 18. alatt, amelynek egész tömege, klinkertégla burkolata, rácsai más munkáihoz képest szokatlanul egységes stílust, nagyvonalúságot mutatnak. (Hasonló stílustiszta remeklés Árkay Bertalan IX., Diószegi utca 54. alatti villája 1928-ból.) A valóban talán legérdekesebb, ehhez az irányzathoz sorolható épület, a IX., Dan dár utca 3. alatti székesfôvárosi népfürdô tényleges alkotója (nem ô jegyzi a tervet, Ferkai kutatásának eredménye az adat) Rimanóczy Kálmán, aki akkor az irodában dolgozott. Itt is maga a felületképzés a legfontosabb dekorációs elem: a mintába rakott klinkertégla. A vertikális hangsúlyt adó lizénák tetején álló, kerámiából készült, szoborszerû testté formált, stilizált népies motívumok mintha Lechnert idéznék, de szigorú geometriájuk távol esik a magyar népmûvészet jellemzôen oldott vonalvezetésétôl. Ezeknél lágyabbak, közvetlenebbül utalnak eredetükre az ablakrácsok felsô virágindái. Rajzolatuk Kozma úgynevezett „kozmabarokkjára” emlékeztet, arra a grafikai stílusra, amelyet a húszas évek elején fejlesztett ki a Kner nyomda kiadványaihoz, s amelynek motívumai megjelentek bútortervein és legkorábbi (nem budapesti) háztervein is. Fôvárosi megrendelésre Érdekes, hogy a jellegzetesen art deco épületek között több is van, amely székesfôvárosi megrendelésre készült, ilyen a I I., Tölgyfa utca 10. alatti egykori tüdôgondo zó (1931-ben épült Almási Balogh Lóránd tervei szerint), a VII., Kazinczy utca 21. alatti székesfôvárosi elektromos állomás (Gerstenberger Ágost és Arvé Károly mûve, 1933–34., ma Elektrotechnikai Múzeum). Elôbbinek különös formájú, szoborszerû mûkô tetôdíszei és bejárati elôtetejének konzoljai érdemelnek különös figyelmet, homlokzati kompozíciója és kilincsének megmaradt címere is jellegzetes. Utóbbinak homlokzati ablakrácsai és belsô lépcsôjének korlátja sorolhatók témánk körébe. A legnagyobb ide tartozó fôvárosi építkezés az Elektromos Mûvek lipótvárosi alállomása (V., Markó utca 9., 1929–30), valamint mellette az Elektromos Mûvek Nyugdíjintézetének bérháza (V., Honvéd utca 22–24., 1926–30), Györgyi Dénes és Román Ernô alkotásai (Ferkai joggal felté telezi, hogy elôbbi inkább Román, utóbbi Györgyi mûve), elôbbi téglahomlokzatával, erôs vertikális hangsúlyt adó háromszög alaprajzú lizénáival, felmagasodó középrészével az art decóba hajló észak-német expresszionizmus építészetével rokon. A háború elôtti székesfôvárosi szociális lakásépítési akciót folytatva 1926-27-ben készültek el (többek között) a Gyöngyösi út 2-6. alatti háztömb lakóépületei. A középsô – Freund Dezsô terve – telve van kiemelkedôen szép art deco részletekkel, ilyen a vízszintesen profilozott lábazat, a két bejárat feletti plasztika, a lépcsôházi ablakok közötti figurális díszek, a homlokzati lizénák, a zárterkélyek, az ablakkeretek – mindezek mûkôbôl. A díszítések állítólag Kaesz Gyula – Kozma tanítványa – alkotásai. Hegedûs Ármin és Böhm Henrik 1930-ban épült VIII., Horváth Mihály tér 16. alatti – Budapesten az elsô vasvázas – lakóházán a korra jellemzô háromszög alakú zárterkélyek élén fut végig a függôleges, indás-madaras motívum, amely megismétlôdik a kapu két oldalán. Az egykori Lechner-követôk kedvelt mintái alig váltak keményebbé, miközben az építéstechnológia gyökeresen átalakult. Az eddig említett tervezôk (Rimanóczyt kivéve) jelentôs karriert futottak be már az elsô világháború elôtt. Közéjük tartoznak 5 BUDAPEST 2008 június Tátra utca 20.
