Budapest, 2008. (31. évfolyam)
4. szám április - Tosics Iván: Áldás vagy átok? Nagy bevásárlóközpontok a városokban
A Budapest Kör márciusi találkozóján vitát szervezett a nagy bevásárlóközpontok városfejlôdésben játszott szerepérôl. Tosics Iván nyitotta meg a bevezetô elôadások sorát, külföldi példák bemutatásával illusztrálva, mennyit lehetett volna tanulni más országoknak a mieinknél jóval korábbi tapasztalataiból. A rendszerváltás után azonban a poszt-szocialista világban (talán az egy Szlovénia kivételével) ugyanazokat a hibákat követték el, mint annak idején elkövettek a döntéshozók Nyugat-Európában. Ott már a 90-es évek közepére nyilvánvalóvá váltak a problémák, addigra sok helyütt megtiltották vagy korlátozták a városon belüli bevásárlóközpontok építését, és a városon kívüliek nagyságát is behatárolták. Marton Miklós bemutatta a kis boltokra alapozó kereskedelem problémáit (nyitvatartási idô, kicsi eladótér és szûk járdák, elavult portálok stb.), hangsúlyozva, hogy alulról jövô szervezôdések és felülrôl jövô segítség nélkül a hagyományos renden mûködô üzletek szinte törvényszerûen elvesztik a vásárlókért folyó csatát a jóval hatékonyabb és erôsebb érdekérvényesítô képességû üzletláncokkal szemben. Kui János adatai egyértelmûen bizonyítot ták ennek a tradicionális elemnek a gyors felszámolását, párhuzamosan a nagy szereplôk agresszív terjeszkedésével. Utóbbi vállalkozások – és ez is kiderül az adatokból – amúgy fôleg egymással vannak elfoglalva, a kis üzletek tönkretétele számukra mellékes körülmény. Schneller István arról beszélt, hogyan vált lehetetlenné a különbözô erôk hatására az, hogy a fôvárosi szabályozás hatékonyan befolyásolja a nagy üzletek terjeszkedését. Nálunk csak méretkorlátozások születtek (szemben más országokkal, ahol nyitvatartási és területi korlátozások is), és ezek is túlontúl késôn. Ráadásul a legnagyobb és legagresszívebb szereplôk a nehezen kialkudott szabályokat is semmibe veszik. Beliczay Erzsébet azt hangsúlyozta, hogy a foglalkoztatás alacsony szintje és a kisvállalkozások számára kedvezôtlen üzleti környezet (a nagy beruházók sokkal több támogatást kapnak!) is erôsen akadályozza a városi környezethez illeszkedô hagyományos kisboltos struktúra újraéledését. A vita során hamar kiderült, hogy a bevásárlóközpontok problémája nagyon összetett, egyáltalán nem pusztán csak kereskedelmi szakkérdésrôl van szó. A beruházók oldaláról nézve persze igen, az ô céljuk leginkább az egy négyzetméter eladótérre jutó forgalom maximalizálása. A városnak azonban, ahol az új beruházások megvalósulnak, sokkal több szempontot kell(ene) mérlegelnie, például az adott térség meglévô kereskedôire várhatóan gyakorolt hatást, az új építmény és a hozzá tartozó kiszolgáló létesítmények beilleszkedését a városképbe, a közlekedés problémáit, a foglalkoztatási következményeket és így tovább. Olykor a városlakók maguk is felelôsek annak a helyzetnek a kialakulásáért, amit nem szeretnek. Az új lakóparkok már nem az utcára épülnek, sok esetben kerítéssel veszik körül területüket, akik itt élnek, nem szeretnének boltot látni a házak földszintjén. S ha ez így van, már csak következmény, hogy a legnagyobb vásárlóerôvel rendelkezôk autóval fognak a hipermarketekbe és bevásárlóközpontokba járni: sûrûn vásárolni. Jó példák az európai gyakorlatban csak ott akadnak, ahol a belvárosi kiskereskedôk erôs szövetséget alkotnak, erôsebbet, mint a nagy ingatlanfejlesztôk és kereskedelmi láncok. Budapest nem ilyen hely, szemben például Béccsel, ahol az üzletutcákban sikerült megteremteni, a mellékutcák egy részében pedig megtartani a hagyományos boltokat. Áldás vagy átok? Nagy bevásárlóközpontok a városokban szöveg és fotó: Tosics Iván 20 BUDAPEST 2008 április
