Budapest, 2008. (31. évfolyam)
4. szám április - Hamvay Péter: A reneszánsz márciusban kezdődött
Elég csak néhány lépést tenni a budai várpalotában, hogy életre keljenek az elmúlt évszázadok. A Szent Zsigmond templom romjai a középkorról beszélnek, a védmûvek a török idôkre figyelmeztetnek, a Kempelen Farkas tervezte Várszínház a barokkot, a Sándor grófok egykori palotája a klasszi cizmust idézi, maga a palota a dualizmus korának monumentális emlékmûve, a Honvéd Fôparancsnokság épület-csonkja pedig a 20. század mementója. De Buda fénykorának, Mátyás éveinek nem leljük nyomát. Így aztán a vár három intézménye csak a falain belül tudja megmutatni most a magyar reneszánszot. Az Országos Széchényi Könyvtár márciusban nyílt és június 15-ig megtekinthetô Csillag a holló árnyékában címû tárlata Vitéz Jánost emeli középpontba. Bár Vi téz Mátyás nevelôje volt, szövetségesébôl ellenféllé vált. 1471-ben az érsek fellázadt az uralkodó ellen, s élete hátralévô néhány hónapját megalázó házi ôrizetben töltötte. A cím is erre utal: hogyan homályosította el Vitéz – címerében is viselt – csillagát a mátyási holló. A kiállítás ötven kódexének jó része Vitéz könyvtárának része volt, de az egész 15. századi könyvmûvészet megelevenedik. A középpontban a tudós érsek most Bécsbôl érkezett leveleskönyve áll. A díszes Livius -kódexeknél azonban érdekesebbek azok a kötetek, ahol Vitéz piros tintával ejtett bejegyzéseit olvashatjuk, például a Tertullianus kódex végére biggyesztett félig görög megjegyzését: „hál Istennek vége”. Ha a nemzeti könyvtár a legméltóbb hely, hogy az elsô magyar humanista könyvtárát és szellemiségét felidézze, joggal gondolhatnánk, hogy a Budapesti Történeti Múzeum a leghitelesebb helyszín Mátyás udvarának bemutatására. Ahogy Farbaky Péter kurátor megjegy zi: egy épületszinttel lejjebb lépkedett ötszáz éve az uralkodó. Ámde tenyérnyi darabokra porladt reneszánsz palotájának egyetlen köve sem ôrzôdött meg in situ : a saját helyén. Így aztán a helyszín csak spirituálisan tesz hozzá valamit a felvázolt képhez. A rendezôk – Farbaky Péter, Spekner Enikô és Végh András – egyéb ként is szigorúan a vitrinek mögött tartják a kiállítást. Néhány élményszerû elem azért akad, például a padlóba süllyesztett majolikacsempék vagy a digitális technikával megelevenedô korabeli városképek. A Hunyadi Mátyás, a király címû, június végéig nyitva álló tárlaton bemutatott négyszáz tárgy hét ország majd’ ötven gyûjteményébôl érkezett. Természetesen – a nem utolsósorban épp Mátyás nagysága miatt árnyékba került – Zsigmond korával indul a tárgyak sora, s mi mással is, mint az e falak között ôrzött poétikus szépségû budai szoborlelet néhány darabjával. De itt látható Zsigmond Hunya di János apjának kiállított adománylevele is 1409-bôl: ez a család elsô említése. Az elkövetkezô száz évet – 1508-ban hal meg Mátyás törvénytelen fia, Corvin János – aztán kiváló alapossággal mutatják meg a felvonultatott rekvizitumok. Persze mindig a hiányok a legérdekesebbek: kiderül, hogy Podjebrád Katalin ról, Mátyás elsô hitvesérôl semmilyen ábrázolás nem maradt fenn. Csupán a Szent Zsigmond templomban fellelni vélt sírjából származó szelence utal itt most a tizenöt évesen a szülésbe belehalt cseh királylányra. Magyarország leghatalmasabb bárójáról, Corvin Jánosról is csupán egyetlen hiteles ábrázolás készült. A kiszemelt menyasszonynak, a milánói herceg húgának, Bianca Maria Sforzának küldött portré Münchenbôl érkezett, ezúttal ismét a hajdani feladó címére, Budára. Mátyás hadjáratai sem maradnak említés nélkül, a feketének becézett sereg színes pajzsai idézik fel a gyôztes – bár nem mindig éppen jó helyen háborúzó – hadvezért. 5 BUDAPEST 2008 április A reneszánsz márciusban kezdôdött szöveg: Hamvay Péter, fotó: Sebestyén László
