Budapest, 2008. (31. évfolyam)
3. szám március - Rokob Tibor: Szent Donát könyörögj istenhez
állapotban megôrzött oltárkép az Óbudai Szentháromság plébániára került. Alsó részén gót betûs fohász olvasható: „H. Donate, bitte bei Gott, daß er uns bewahre schädlichen, vor Schaur und Reif, und allen Umgeziffer” Azaz: Szent Donát, könyörögj Istenhez, hogy védjen meg bennünket minden kártevô zivatartól, a jégtôl és a dértôl, és minden féregtôl! A környéken lakókból szervezôdött Óbuda-Hegyvidékiek Egyesülete 2006 ôszén, Felcsuti László építész vezeté sével az utolsó pillanatban vágott bele az egyre rosszabb állapotba kerülô mûemlék megmentésébe. Nagy segítséget jelentett a munkához Farbaky Péter mûvészettörténész 1987-es részletes tudományos dokumentációja. Amint azt Kádár József belsôépítésztôl megtudtam, a falakon nemcsak a ma is látható déli, hanem az északi oldalon is volt ablaknyílás. Eredetileg kívülrôl hófehérre, belülrôl pedig sárgára volt kifestve. A csehsüveg-boltozatos hajó és a nem teljesen félköríves szentély padlózatát egyaránt tégla burkolta. Elsô ábrázolásain már fakorlátos terasszal látható a kápolna, de erôs a gyanú, hogy létrejöttekor a bejárattal szemben még egy téglalépcsô vezetett fel a bejárathoz. Ezt bizonyítja, hogy az esôcsatorna kialakításakor 19. századi, csigaprésen készült téglákra bukkantak. A terasz kialakítása tehát a 19. század végére tehetô. Korábban is sor került már komolyabb felújítására. 1860 körül tettek az épület nyílásaira zárható szerkezeteket. Az északi ablakot ennek a rendbetételnek a során falazták be, a délibe új, utólagosan beillesztett került. Ugyanez igaz a bejárati ajtóra is, ahová egy méreteiben sem odaillô, átalakított pincekaput állítottak. A köznyelvben sokszor csak Donáti kápolnaként emlegetett épület zárhatóvá válása után egyébként az oltárkép mellé több másik olajfestmény is került. Szent Lénárd a lovak jólétéért, Szent Vendel a csorda épségéért, Noé áldozata pedig a termés megmentésé ért ajánltattak fel Ezek a második világháború éveiben nyomtalanul eltûntek. A kápolna történetéhez hozzátartozik a magyar mûemlékvédelem jelentôs egyéniségének, Foerk Ernô nek az az 1905-ös terve, amelynek kivitelezése estén az egyszerû oromzatú barokk épületet egy részleteiben egymással sem harmonizáló, grandiózus neobarokk architektúrával látták volna el. Hogy bele is kezdtek, de szerencsére nem fejezték be, erre utal a díszes oromzat, valamint a térdeplôfal mai kialakítása. 1930 körül, miközben környékének beépülése megkezdôdött, ismét átalakították. Az utak rendezése során a vízmosásokat megszûntették. A fakerítés alatti félméteres támfalat megmagasították, bal oldalán lépcsôs feljáratot építettek ki. Az épület területét kihasították a környezô telkekbôl, s kerítéssel vették körül. Az eredetileg hódfarkú cserepeket pala váltotta fel. A macskalépcsôt lebetonozták, s egy bádogperemmel fedték le. A terasz fölé napellenzô ponyva került. A belsô felújítására ma is váró templomocska barokk faldíszítése is ez idô tájt kerülhetett a falakra. Alkotója ismeretlen. A fal egyik kartusában jól olvasható a „1958 AD pinxit Ladislaus Papp” felirat. A mintázat megalkotása azonban nem az ô mûve. Papp László ugyanis – fiával együtt – csak újrafestette az eredeti díszítést. A megépülésekor csupán csak könyörgô napo kon megnyitott kápolnát a har-38 BUDAPEST 2008 március Az építményt a közelmúltban hozták rendbe forrás: BTM Kiscelli Múzeum A vízmosás végén már áll az épület (1800-as évek vége)
