Budapest, 2008. (31. évfolyam)
3. szám március - Havas Zoltán: Római ültetőgödrök a Harsánylejtőn
római villagazdaság fekszik, egy újabb kôépület omladékait, alapfalait pedig 2007-ben érintették a feltárások. A valódi meglepetést nem is a falu felfedezése hozta, hanem azoknak a szabályos sorokba rendezett gödröknek az azonosítása, melyekrôl megállapítható volt, hogy a település fénykoránál késôbbiek, inkább a környezô római villák valamelyikéhez köthetôek. A nagy felületben (összesen mintegy 2700 négyzetméter) jelentkezô hosszúkás beásásokat a római mezôgazdasági szakirodalom, elsôsorban Columella és az idôsebb Plinius útmutatása, továbbá korábbi, a birodalom más tartományaiban tett régészeti megfigyelések nyomán szôlôültetô gödrökként azonosíthattuk! Ezeknek csak egy részét bontottuk ki, a megtisztított felületben azonban jól elkülöníthetôek voltak az egykori humuszosabb betöltések foltjai. Utóbbiak megfigyelése, tanulmányozása alapján legalább két ültetési rendszer volt elkülöníthetô. Az egyik pontosan kelet-nyugati irányú sorokból áll, a másik ettôl enyhén eltérô tájolású. A sorok egymástól 1,7 méterre, a másik rendszernél 1,9 méterre helyezkednek el. Maguk az ültetôgödrök 20x80-100 centiméter, illetve 40-45x100 centiméter alapterületûek. A pontosabban tájolt ültetvényben az ültetôgödrök nemcsak hosszanti, de kereszt irányú sorokat is kiadnak. Mérhetô mélységük harminc centiméter volt, ez azonban az eredetinél valamivel kevesebb, mivel az akkori terepfelszín a foltok észlelésénél magasabban helyezkedett el. A szabályos forma, tájolás és méretezés sablon (ciconia) használatát is sejteti. Mindkét ültetési rend soros mûvelésre (vitis iugata) utal, a hosszúkás ültetôgödrök két végébe hagyományosan egy-egy tô került. Szerencsés módon néhány, az interpretációt tovább erôsítô jelenséget is megfigyelhettünk, így például a hiányok pótlása céljából egy tôke alsó ágának bújtatásával történô szaporítását, pontosabban az ehhez utólag ásott gödröt. Az elôkerült néhány kerámiatöredék egyértelmûen a római korra keltezhetô. A kutatás eredményeit összegezve: a feltárás nyugati szélén egy, a különbözô történeti korok során folyamatosan és intenzíven feltöltôdô területet érintettünk, melynek rétegsorában markánsan jelentkezett az egyes korszakok humuszszintje, ezek közül a római korinak tarthatóhoz kapcsolódnak az ültetô-gödrök. Az ültetvényt egyértelmûen a római mezôgazdasági hagyomány szabályai szerint alakították ki, és valószínûsíthetôen a közeli villák egyikéhez tartozott. A mezôgazdasági terület térhódítása pedig – a telep egykori belterületén! –, ha nem is a falu használatának végét, de hanyatlását, alárendelt szerepét jelzi. Az elôbbiekben felsorakoztatott emlékek, leletek ismeretében talán nem túlzó Pannonia és Aquincum szôlômûvelését, borkultúráját leglább is életképesnek s hasznosnak tartani. Szinte biztos, hogy jelentôs méretû területeken, nemesített fajtákat termeltek, igaz, elsôsorban helyi fogyasztás céljából. Ami viszont az egyes ôshonos magyarországi fajták eredetével kapcsolatos álmokat, spekulációkat illeti, biztos, hogy nem a budai leletek fognak lehetôséget adni valamiféle antik kapcsolat kiderítésére. Mégis, egyféle képletes, szimbolikus hidat teremt az ókor és a közelebbi múlt között, hogy a Harsánylejtôn feltárt római szôlôk területén a tatárjárás utáni idôktôl a filoxéra pusztításáig ismét szôlôskertek mûködtek. Az újkori mûvelés nyomai, emlékei pedig még mindig jellemzô részét képezik Óbuda és a Budai-hegyek világának. ● 36 BUDAPEST 2008 március Silvanus domesticus relief az Aranyhegyrôl
