Budapest, 2008. (31. évfolyam)
1. szám január - Mezei Gábor: Enteri-őr - Lánchíd hotel a Lánchíd utcában
A Duna-parti házsorok a város legvonzóbb részei közé tartoznak. Most este különösen szép a kivilágított híd és a pesti oldalon a fényárban úszó Gresham szálló pompás épülete. Tehát a körítés ígéretes, bár a Lánchíd utcai hotel új épületének homlokzati lamellái kissé egyhangúak nekem, no, de nézzük az enteriôrt. A telek keskeny, az elôcsarnok nem lehet nagyon tágas. A recepció és a drinkbár az egyik oldalon, a másikon a liftek, szemben egy kis pihenôhely és a pincébe vezetô lépcsô, ahová lelépdelve megnézhetjük a régi hatalmas falmaradványokat, modern rózsaszín ülôbútorok társaságában. Az utcára nézô drinkbár berendezése tökéletesen példázza a ház stílusát, amelyet nem véletlenül neveznek design-hotelnek. Rendkívül átgondolt és rendkívül egyszerû minden, talán csak a pult elôtti bárszékek bonyolultabbak kissé, a hajlított rétegelt lemez ülés, a krómozott oszlop láb és négyzetes talp árulja el leginkább a tervezôi igyekezetet. A fotel, a kárpitozott ülôhelyek, még a támla és karfa nélküli bútor, az egyszínû szövet bevonat is minimalista tárgyak, az asztal fekete felületképzésû lemez, U-alakban hajlítva, az egyik szára a betûtalp, a másik az asztal lapja. Ennél egyszerûbb forma nincs. A pult hullámvonal, a homloklap sima, felette vonalát követô világító vályú. A mennyezeten vékony ezüstszínû íves száron függô gömblámpák világítanak, a sarokban fekete négyzetes tömb – virágtartó. A liftek fala üveg a drinkbár felôl nézve, de az ajtók a másik oldalról, egy kis folyosóról nyílnak. Szemben a bejárattal faburkolat, a padozat csíkos, drapp és barna, az anyagát nem tudtam megállapítani. Nem márvány, habár a textúrájától lehetne, de nem hideg. Két sarokban növényeket idézô gömbök, „hóval borítva” – ez nyilván csak a decemberi dekoráció. Ez a puritán stílus, a mai design nem az esetem (tervezôk: Sugár Péter és ifj. Benczúr László), de a kávé, amit kap tam, komoly érv: ez rendben van. No, ne tessék pusztán a kávéra gondolni: a tálalásról beszélek. A modern design, a porcelán csésze, a rozsdamentes acél tejkiöntô, a tálca, a pohár tökéletes. Ez az a minôség, amelyet a bútorban ritkán látunk, itt is legfeljebb a bárszékrôl volna ugyanez elmondható. Végezetül rájövök, mitôl nyugtalanító a hiányérzetem. A nagy sima falfelületrôl hiányzik egy nagyméretû, színes festmény. Mondjuk Picasso , de lehetne Matisse is. És akkor volnék igazán elégedett a Lánchíd-design hotel enteriôrjével. ● 9 BUDAPEST 2008 január Lánchíd hotel a Lánchíd utcában szöveg: Mezei Gábor, fotó: Sebestyén László ENTERI-ÔR
