Budapest, 2007. (30. évfolyam)

2. szám február - :-( Tükörtopik :-)

37 akagi Annó szombat kivételével nem tudtál el­menni szórakozni, mert nem volt nyitva semmi. Kivéve néhány borsosabb árkate­góriás éjszakai szórakozóhelyet. Volt vi­szont néhány cég embereinek, vagy sport­tagságának klubdélutánja, de a rendôrség azt is csak 22 óráig engedélyezte. VEE A mai fiatalok azt hiszik, hogy 30-35 éve mindenki járta a koncerteket és a szórakozóhelyeket. Hát nem. Például a Vigyázó Ferenc utcai helyre sem fért vol­na be az sok ezer egykori fiatal, aki ma nosztalgiázik arról. Higgyétek el, hogy a mûszaki közép- és felsôfokú iskolák hallgatói végigtanulták, -rajzolták a hét­végéket, közülük esetleg a kollégisták egy része járt szórakozni. Száz gyôzelmet aratott Szerdán, ha jól emlékszem a Benkóék a belvárosban, csütörtökönként Illés-klub az FMH-ban, az Egyetemi Színpadon szinte kétnaponként, de már ment a Ta­vasz bárban a diszkó hétköznap is, meg sok helyen. Hétvégén meg százszámra, különbözô klubokban (fent a Várban, KEK, E, még a kis gagyi ezres is Nau­tilussal) vagy abban a kis pártházban Gesarol, Ferm, meg a külvárosi helye­ken, úgyhogy volt bôven. Temérdek csaj Zuglóban, Generálon... Nem beszélve arról, hogy a Royal, Ádám, Erzsébet, Apostolok, meg a Felszab tér túloldalán (hirtelen nem jut eszembe a neve) sörözôkben, meg lent a Blahán is volt hova menni. Tavasztól ôszig az ifiparkok és a különbözô kis jazzklubok­ról nem beszélve. Azt gondolom nem kellett három percet menni Pesten, hogy össze ne akadjon az ember ismerôsökkel haverokkal. Mindig történt valami, zaj­lott az élet, én úgy emlékszem nem unat­koztunk és nagyon pénz sem kellett. akagi Te is bevallod, hogy csak hétvégeken! Amiket itt soroltál azokat csak tagsági­val lehetett látogatni! Én is tudok még sorolni: Pest megyei tanács, RNA, Tej­ipar. Ezek mind zártkörû klubok voltak este 22 óráig engedélyezve. A tejipari klub kapott csak csütörtökönként 23h-ig nyitva tartást. drdoktor Mûszakira jártam. A fene ért rá hétköz­ben szórakozni. Sokszor hétvégén se. Sokszor a karácsonyt, szilvesztert, hús­vétot is átrajzoltam, áttanultam, nem­hogy a hétvégéket. A Várklubba azért volt tagságim 68-70 tájékán. A Bercsényi is jó volt, meg a Kertészeti. incitatus Ne ôrjítsetek már meg ezzel a tanulás dumával! Minden diák mindig tudott idôt szakítani akkor is, ma is némi szó­rakozásra. Volt néhány, aki nem élt vele, de nehogy már ez legyen a jellemzô! A Mûegyetemnek is voltak klubjai, én pél­dául még gimnazistaként a Kinizsibe jár­tam Omegára – az sem kongott az üres­ségtôl. Az Ifipark sem csak hétvégén volt nyitva, nem is értem, mirôl beszéltek. És akkor még ott volt a számtalan, élôzenés presszó... Csokis Csatlakozom. A vizsgaidôszakban, meg elôtte rajzbeadáskor a belem kilógott, és három liter fölött volt az éjszakai teafogyasztásom (nem is volt akkortájt vesegörcsöm soha :-) ), de szorgalmi idô­szakban... Nem kocsma az a Mûegyetem, hogy folyton ott üljünk! Száz gyôzelmet aratott Én nem vallok be semmit, soha. Nemcsak hétvégeken, hiszen hétközben is volt két­szer Syrius-hajó, meg a különbözô ifipar­kokban is egy héten háromszor-négyszer volt valami. Az más kérdés, hogy hétvé­geken járt el az ifjúság nagyobb számban mindenhova. Kellett tagsági az egyetemi klubokba, de azért be lehetett menni va­lahogy mindig anélkül is. incitatus Én is jártam mûszaki egyetemre, ráadá­sul gépésznek tanultam, további ráadá­sul gimnázium után, képzelheted, mit kínlódtam a rajzokkal meg mindennel. De azt azért nem hiszem el, hogy MIN­DEN este és MINDEN szombaton raj­zolni kellett vagy készülni a mechanika zéhára. Ha magam nem is volnék jó pél­da, mert végül is abbahagyódott nálam a dolog, de együtt jártam ide-oda azokkal, akik elvégezték, sôt jó eredménnyel vé­gezték el a szakot. Voltak persze valóban visszahúzódóbb valakik, akik más mó­don kapcsolódtak ki, több kirándulás, evezés, színház stb., de ôk is azt bizo­nyítják, hogy nem lehet öt évet minden­napos tanulással tölteni, szerintem nálad is inkább az összefolyó emlékek mutat­nak így visszatekintve kissé torz képet, de lehet, hogy ebben tévedek. akagi Végül csak kinyögöm a mondókám lényegét: biztos emlékeztek egy kor­mányrendeletre, miszerint este 20 óra után néhány kivételtôl eltekintve nem lehettek nyitva hétköznap a szórako­zóhelyek. Ha az egész napos munka vagy tanulás után csak egy sör erejéig (ha nem volt hiánycikk) be akartál ug­rani a legközelebbi krimóba, jó eséllyel lekésted a villamosod, ami este hét után már csak 25 percenként jött, és akkor még nem volt divat a fedett váró hideg­ben és esôben. A 13-as az 52-es a 41-es villamosokra gondolok itt, kapásból, a randi után hazafele menetben, de említ­hetném a 67-est az 56-ost vagy a 13-ast is. Katasztrofális járat volt még a 3-as és az 55-ös is! Nem tudtál sehova bemen­ni, nem volt ennyi lehetôség! Akkoriban este nyolc után már nem volt „élet” az utcákon! Sôt, kedd és péntek tévémentes napok voltak. Valahogy ezt a „fílinget” nem ismeri a mostani fiatalság. Persze, hogy nem tanultunk minden nap és a bulizás is belefért ezerrel! incitatus Minden lehetséges. Még az is, hogy igazad van. De én egészen máshogy emlékszem. Elég sok hely nyitva volt. 2007 február BUDAPEST :-( TÜKÖRTOPIK :-) A már többször idézett Index fórumának Budapest Anno topikjában a közelmúltban vita kerekedett: volt-e lehetôségük a fiataloknak a 60-as, 70-es években szórakozni járni a fôvárosban? Volt-e elég hely, elég idô? A beszélgetés mellékszálaként a város számos akkoriban mûködô szó­rakozóhelye szóba került. Ifjúkori emlékek felidézésére, és – ha megbíz­ható a hozzászólók emlékezete, márpedig miért ne lenne az –, Budapest korabeli ifjúsági szórakozóhelyeinek számbavételére is alkalmat kínálnak az alábbi bejegyzések.

Next

/
Thumbnails
Contents